• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

A hét témája: Nemek harca az unióban

Szerző: Markos Mária
VIHAROS IDŐKET ÉL a fennállásának 60. évfordulóját jövőre ünneplő Európai Unió, a válság üzemmód szinte állandósult. Vajon képes megbirkózni a menekültválsággal? Vagy az EU továbbra is a nemzetpolitikai csatározások porondjaira állított bűnbak marad, mint ahogy azt a briteknél látjuk a „menni vagy maradni” kérdése körül kibontakozó hajtépésben? A legutóbbi uniós csúcstalálkozón sem születtek végleges válaszok ezekre a fontos kérdésekre.

Elviekben március 1-jétől lezárják az unió külső határait - Fotó: Aris Messinis, Europress/AFP

Igazolódott a múlt heti, maratonira sikerült uniós csúcstalálkozón a diplomácia egyik legnagyobb tekintélyének számító Henry Kissinger híres mondása, miszerint az igazán fontos kérdéseket nem lehet állam- és kormányfői szinten megoldani, mivel nagy egóval, ám annál kevesebb rugalmassággal rendelkező emberek feszülnek egymásnak, így a tárgyalások gyakran zsákutcába kerülnek. A 28 tagállam miniszterei az Európai Uniót érintő két legfontosabb válságtémában, a menekültkérdésben és a britek unióból való kiválásának – a Brexitnek – megakadályozása ügyében próbáltak közös nevezőt találni. 

A tárgyalásokon a menekülttémának jutott a mostohagyerek szerepe. 

A brit reformigényekről szóló tárgyalási folyamat hivatalosan tavaly novemberben kezdődött, miután Cameron elküldte pontokba szedett reformköveteléseit Brüsszelnek és az EU-társállamok fővárosainak, nyomatékosítva: a britek egyenlőbbek. Az unió második legerősebb gazdaságának fő követelései között szerepelt annak rögzítése, hogy az euróövezeti országok ne hozhassanak többségi, diszkriminatív  jellegű döntéseket a valutaunión kívüli EU-tagállamok kárára, Nagy-Britanniára ne vonatkozzon az EU-integráció szorosabbra vonásának szerződéses kötelezettsége, valamint az, hogy ne lehessen visszaélni az unión belüli szabad mozgás szabályaival. Ez utóbbi brit igény volt a legtöbb vita forrása a február 18–19-i uniós csúcstalálkozón is, ugyanis London ebbe beleérti a szigetországban migránsnak tekintett kelet-európai munkavállalók szociális ellátására vonatkozó szabályok jelentős szigorítását is, megbontva ezzel a szabad munkaerő-áramlást eddig garantáló rendszert. 

A brüsszeli csúcstalálkozó záró napján több mint elégedetten távozott David Cameron, aki az uniós vendégmunkásoknak járó szociális támogatások megvonásával aratta legnagyobb győzelmét. Az egyik legfontosabb változás, hogy megszűnik az az eddig érvényben lévő gyakorlat, miszerint a Nagy-Britanniában élő szülők az otthon maradt gyermekeik után is igényelhetik a brit családi pótlék teljes összegét. A mostani egyezség szerint a támogatás mértékét hozzáigazítják – azaz csökkentik – annak az országnak a kereseti viszonyaihoz, ahol a gyerekek laknak. Az újonnan érkezett munkavállalókra ugyanúgy vonatkozni fog a szabály, mint azokra, akik már most is Nagy-Britanniában dolgoznak. Hogy ez miért akkora szálka az euroszkeptikus toryk szemében, kevéssé érthető, ugyanis egy nemrégiben közzétett jelentés szerint az összes családipótlék-igénylés 0,26 százalékát adták be külföldön élő gyermek után Nagy-Britanniában 2013-ban. 

Az uniós munkavállalóknak járó bérkiegészítő juttatásokat Nagy-Britannia összesen egy egyszeri, hét évig tartó időszakban tarthatja vissza – feltéve, ha be tudja bizonyítani az Európai Bizottságnál, hogy az uniós munkavállalók tömege kivételes nyomás alá helyezi a szociális ellátórendszerét. A módosítást leginkább ellenző visegrádi négyeknek csupán annyit sikerült elérniük, hogy a menet közben egyre magabiztosabbá váló, egy ponton már a 13 évnyi szigort is jogosnak vélő brit miniszterelnök belement abba, hogy egyénenként négy, illetve összesen egyszeri hét évig korlátozzák a szociális juttatásokat. 

A legtöbb vendégmunkást „küldő” Lengyelország esetében már régóta különmegállapodás szabályozza a munkavállalást, őket nem érinti a mostani változás, ám a déli országok, franciák, portugálok, bolgárok, románok esetében óriási volt az ellenállás a tárgyalásokon. 

A Cameron szövetségesének számító magyar miniszterelnök nem szólalt meg a kérdésben. A politikai integráció képlékeny szövetén is sikerült újabb lyukat ejtenie a brit miniszterelnöknek: az állami vezetők írásban tettek ígéretet arra, hogy az EU célja a tagállamok „egyre szorosabb uniója”, nem vonatkozik Nagy-Britanniára. 

Bár az is tény, hogy akik szorosabb uniót akarnak, azokat mostantól London sem fogja tudni hátráltatni. A szerződésmódosítás időpontját egyelőre jótékony homály fedi. Ami pedig a pénzügyi jogköröket illeti, Cameron megkapta a felhatalmazást, hogy az EU-s miniszterek tanácsánál „fellebbezzen” a brit gazdaságot esetleg hátrányosan érintő döntések ellen, amelyeket az eurózóna vezetői nélküle hoznak. 

Mindezen sikerek ellenére nem az unió és az Egyesült Királyság viszonya a legfontosabb kérdése a szigetországnak. A brit kormány a hamarjában kiírt népszavazással gyöngyöt szór a disznók elé – vélik egyre többen a szigetországban –, ezzel terelve el a figyelmet a társadalmi osztályok, régiók és generációk közötti egyre nagyobb egyenlőtlenségről, az elöregedő társadalom problémájáról, a 2008-as pénzügyi válság után a képviseleti demokráciákba vetett bizalom megcsappanásáról. Egy komolyabb politikai közösségben ezeket a kérdéseket kellene újratárgyalni, nem pedig az uniós viszonyt.
 

KAVICS A LEVESBEN
A tárgyalássorozat másnapján a brit miniszterelnök Londonban bejelentette: az eredetileg 2017-re tervezett, Nagy-Britannia uniós kiválásáról szóló népszavazást idén június 23-án tartják meg, így az EU és a szigetország viszonya továbbra is vezető téma marad. Dr. Feledy Botond külpolitikai szakértő szerint most kezd igazán körvonalazódni a brit belpolitikai kampány végleges frontvonala, amely körül épp a múlt hétvégén történt újabb radikális változás.
Az egyik legnépszerűbb brit politikus, Boris Johnson, London polgármestere kijelentette, fájó szívvel ugyan, mégis inkább a „nem-kampányba” száll be. Bár London vezető üzleti köreinek jót tesz, ha az unión belül marad, hangoztatta Cameron, amivel a City üzletemberei is egyetértenek, ennek ellenére épp a főváros első embere néz most farkasszemet az EU-val. Ezenkívül kevéssé kedvez Cameronnak és a bennmaradást szorgalmazó „igen”-eknek a toryk hagyományosan erős belső ellenzéke, a párt konzervatívabb szárnya várhatóan nehezíteni fogja a miniszterelnök helyzetét a folyamatos kiszólásokkal, megosztottsággal.
Az időben jelentősen előrehozott népszavazás egyik célja éppen az, hogy a rövid, gyors kampánnyal elkerüljék az ellenszólamok egységbe szerveződését. Javában zajlik tehát a következő választásokra szóló politikai kreditgyűjtés, bár ennek Cameron szempontjából már nincs jelentősége, ugyanis nem kíván harcba szállni a miniszterelnöki székért.

 

TERELŐÚTON. A csúcstalálkozón nem sikerült megállapodni a menekültkérdésben, aminek egyik oka, hogy az Angela Merkel német kancellár legfőbb támaszának számító török miniszterelnök – egy újabb ankarai merénylet miatt – nem tudott részt venni a brüsszeli csúcson. Így a következő, március 17–18-án tartandó csúcstalálkozón már csak a menekültüggyel foglalkoznak a kormányfők. A törököknek addigra számot kell adniuk vállalásaikról, miként arról is, miért nem ellenőrzik jobban a határaikat. Több mint udvariatlan színfoltként hatott az unióba nettó befizetőnek számító Olaszország miniszterelnöke, Matteo Renzi fenyegetése: vállaljanak nagyobb szolidaritást a kelet-európai államok, különben nem kapnak több pénzt az uniótól. Bár Itália déli partjait már egy ideje elkerülik a menekültek, az utóbbi hónapokban inkább az Égei-tengeren át, Görögország felől jutnak be az unió területére, a múlt héten Szicília közelében újabb áldozatokat szedett a Földközi-tenger. További nehézséget jelent, hogy az osztrákok létszámstopot hirdettek, az előző hétvégétől már csak 80 menekültkérelmet fogadnak be naponta. A balkáni útvonalon a feszültség növekedésére lehet számítani, éppen ezért pozitívumként értékelhető a záródokumentum. E szerint március 1-jétől az EU külföldi határainak lezárását tervezi, a macedón–görög határon már csak szír, iraki és afgán menekültek léphetnének át, akik szervezetten, vonattal mehetnének tovább Németország felé, véget vetve ezzel a hónapok óta tartó szánalmas és megalázó vándorcirkusznak.

Összeállította: Markos Mária