• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Áldásból átok

Szerző: F. Tóth Benedek
NAGY ESŐK JÖNNEK. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, valami megváltozott a légkörben. Azonkívül, hogy folyamatosan melegszik a Föld levegőjének átlaghőmérséklete, másként, pontosabban máskor hull az eső. Magyarországon is.

Felhőszakadás - illusztráció
Fotó:
Ujvári Sándor

Változik az éghajlatunk. Ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy egyrészt enyhébb, de csapadékosabb teleket élünk meg – a nyár viszont szárazabb és forróbb lesz –; másrészt többször tűnik szélsőségesnek az időjárásunk. A klímamodellek korántsem végítéletek, meglehetősen sok a változó tényező, de például Villányban, az ország egyik leghíresebb bortermő vidékén is megtapasztalták már, hogy rövid idő alatt hihetetlen mennyiségű csapadék képes lezúdulni az égből.

Amit eddig hónapokra elosztva, adagolva adott az ég, azt egyre gyakrabban egyszerre önti a nyakunkba. Az eső hasznos, mert táplál, ám az egyszerre lezúduló víz tragikus lehet – ha fellazul a talaj, minden megindul a lejtőn. A sok napsütésnek, persze, örülnének a gazdák, a téli tartós fagy és hótakaró hiánya azonban inkább a kártevők túlélési esélyeit növeli.

A változás természetesen nem olyan gyors, hogy hétfőről keddre virradóra mediterrán éghajlatra ébredne az ország, de folyamatos. Cséki Gergő, az Időkép meteorológusa szerint 2100–2150-re alakulhatnak át az időjárási viszonyok. Vagyis alighanem az unokáink unokái szüretelhetnének, mondjuk, narancsot a Mátra déli lejtőin, de a jelek már most nyilvánvalóak: amióta mérik a lehulló csapadék mennyiségét, soha annyi eső (1554,9 mm) nem hullott például Jávorkúton (Bükk), mint 2010-ben. Akad másik véglet is: 2000-ben mindössze 203 mm csapadékot mértek Szegeden. Úgy tűnik, egyre többet kell szembesülnünk az időjárási szélsőségekkel.

S hogy elhelyezzük ezt világviszonylatban is: a legendák szerint Chilében, az Atacama-sivatagban akad olyan hely, ahol 400 éve nem esett eső, az viszont tény, a sivatag olyannyira száraz, hogy jelentős részén ma is 1 mm-nél kevesebb az évi csapadékmennyiség. De még ennél is szárazabbnak tartják az Antarktisz fagyott táját, a Száraz Völgyet, ahol időtlen idők óta nem esik eső, sem hó.

A lehullott csapadékmennyiséget tekintve pedig alighanem a Himalája délkeleti oldalán található Cherrapunji és környéke vezeti a ranglistát: 26,4 ezer mm (26 méter!) csapadék hullott 1860. augusztus 1. és 1861. július 31. között, és ebből csak az utolsó hónapban 9,3 ezer mm, vagyis kilencméternyi. Összehasonlításul: Magyarország éves csapadékmennyisége 500–750 mm.

A csapadék azonban – bármennyire átok is, ha sok hullik belőle, és hiány, ha egyáltalán nem esik – a földi élet egyik legfontosabb eleme. A csapadék, ahogyan a folyók, tavak, tengerek és óceánok vize, része a Föld vízmennyiségének. Ez évmilliárdok óta adott. Mindig ugyanannyi, csak földtörténeti koronként változó formájú, halmazállapotú és minőségű. Vízből sok van, olyannyira, hogy egyes számítások szerint ha összeérő, teljes víztükör borítaná a bolygónk felszínét, 2,5 kilométer mély lenne a bolygóóceán. Ám az emberi élethez, a civilizáció fenntartásához szükséges iható víz mennyisége elenyésző. Hozzáférhető állapotban (például kémiailag nincs kötött formában, és nem is fagyott) csupán a földi vízkészlet alig egy százaléka található.

A csapadék többnyire tiszta, iható víz, vagyis fontos ivóvízforrásnak tekinthető – ám tisztasága nagymértékben függ attól is, hogyan bánunk a termőföldekkel, az élő vizekkel, milyen vegyszereket használunk, mennyire szennyezzük el a folyókat, az óceánokat. Egyáltalán nem mindegy, mit párologtat a bolygó a levegőbe – abból aztán csapadék is lesz, ami visszahull a fejünkre. A nagy földi légkörzés lényege ugyanis a zárt egység: nincs több, nincs utánpótlás – abból kell gazdálkodni, ami van.

Arról már számos tanulmány készült, hogy a levegő felmelegedése a földi élet minőségének változásával jár. A bolygó olyan hatalmas, hogy különböző területein más és más hatások várhatók – bizonyos területei elsivatagosodnak, mások elvizenyősödnek, és lesznek parti városok, amelyeket elönthet a tenger és az óceán. Magyarország területe ebből a szempontból nézve egyszerre szerencsés és kevésbé az.

Hiszen bár nem fenyegeti az a veszély, hogy elönti a tenger, az ország mégiscsak a Kárpát-medence mélyén fekszik, kiszolgáltatva a környező országokból bezúduló folyók áradásának. Ez ellen lehet védekezni gátakkal vagy ideiglenes víztározók kiépítésével, de a hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék új termelési rendszerek átgondolására, másfajta mezőgazdasági struktúrák kialakítására ösztönöz.

Hiszen az Ázsiára jellemző monszun éghajlaton jól terem például a rizs, de más is a talajszerkezet arrafelé. A nálunk található mezőségi talaj, a feketeföld, a barna erdőtalaj nem képes arra, hogy elnyeljen több ezer milliméternyi csapadékot. S hogy mennyire nem mindegy, milyen a levegő átlaghőmérséklete, az is mutatja, hogyha a felmelegedés következtében elszennyezzük a légkört, és egyre gyakoribb jelenség lesz a felhős égbolt, annál kevesebb napfény éri majd el a földfelszínt.

Vagyis nem lesz, ami melegítené a levegőt. A hideg levegő pedig kevesebb vízgőzt tárol. A kihűlő bolygó előbb-utóbb jegesedni kezd – ahogyan történt ez tízezer évvel ezelőtt, amikor is két és fél kilométer vastag jégtakaró borította az északi félteke jelentős részét, köztük Európát, a jég egészen a mai Berlin vonaláig lenyúlt északról. A fagyott víz miatt mintegy száz méterrel volt alacsonyabb az óceánok vízszintje.

Azaz lehet, hogy most esik, és túlságosan is sok hull belőle, de eljöhet az idő, amikor eláll az eső. Egyszer. Igaz, az olyan messze lesz, időben, hogy lehet, ember sem lesz már, aki észrevenné: nem esik többé.


ESŐCSINÁLÓK
Minden korban nagy becsben tartották az esőcsinálókat, akik olykor nem kis haszon reményében ígértek bőséges csapadékot a szárazságtól szenvedő földeknek. Csalók is akadtak köztük bőven, de van azért tudományos magyarázata is annak, hogyan lehet felhőt varázsolni az égre. A felhőből ugyanis eső hullhat.
A felhőképződéshez felszálló meleg levegőre van szükség. Ha tehát sikerül a légkörbe juttatni némi szennyezőanyagot, például füstöt, akkor esély lehet arra, hogy az apró, a szemnek láthatatlan koszmagvakhoz megtapadjon a légkörben található víz. Ez hízik és hízik, gyűlik a víz, majd ha eléri az úgynevezett kicsapódási pontot, a gravitáció hatására elindul a föld felé. Ezért van az, hogy többnyire minden esőcsepp közepén egy apró porszem található. A modern tudomány ma már ezüst-jodidot, folyékony nitrogént vagy fagyasztott szén-dioxidot használ, hogy elérje ezt a folyamatot, aminek eredménye az eső.


GONDOLTA VOLNA?
Az Egészségügyi Világszervezet számításai szerint egy kilogramm marhahús előállításához 16 ezer liter vízre van szükség; és 140 liter vizet használunk el, mire elénk kerül egy csésze kávé.