• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Filmkritika 1956-ból: a lezüllő Juli túl szimpatikus, a jampecek nem elég gyűlöletesek

Szerző: SZF-ajánló
Ezt írtuk... (január első hetében) a Szabad Föld 10, 20, 30, 40, 50 és 60 és 70 évvel ezelőtti számaiban.

1946.
A statárium bevezetése óta december 28-án, pénteken hajtották végre az első halálos ítéletet a szolnoki törvényszéki fogház udvarán, Nyiri József többszörösen büntetett betörőn. Nyiri a felszabaduláskor megszökött a fogházból, és miután így megszabadult, orosz egyenruhába öltözve végigfosztogatta a szolnoki lakásokat és az országutak utasait. A Népbíróság Országos Tanácsa ugyanaznap tárgyalta Bárdossy volt miniszterelnök fellebbezésének ügyét, amikor Nyiri sorsa beteljesedett a szolnoki fogház udvarán. A demokratikus közvélemény érdeklődéssel várja, hogy Bárdossy mikor követi Nyiri, a betörő példáját.

1956. 
Mai tárgyú magyar filmet mutattak be a mozikban: az Egy pikoló világost. A cím arra a sörre utal, amit a női főszereplő, Cséri Juli szokott meginni, amikor beül a Fekete rigó kerthelyiségbe, s várja, hogy vadidegen emberek felkérjék táncolni. A történet azt a kérdést feszegeti, hogy vajon emberré válhat az a lány, aki elindult a züllés útján, aki az első férfinak, aki megkívánta, „csak úgy” odaadta lányságát, mert a baráti körben butának nézik azt, aki az ilyesmiből ügyet csinál. Cséri Juli, az ostoba „csörgésen” és a jampeckodáson csiszolódott ízlése ellenére szimpatikus figura, ellenben nem elég gyűlöletesek a cinikus, léha, undorító jampecek.

1966. 
Január elején aratnak Kiszomboriban! Az itteni mezőgazdasági kísérleti intézetben hatezer tenyészedényben nevelnek különböző vetési idejű búzát: az alföldi talajviszonyoknak és klímának legjobban megfelelő új, magyar, intenzív kenyérgabona előállításán dolgoznak. A kalászok sárgulnak, hamarosan kezdődik az aratás. Ollóval vágják majd le a kalászokat, a magokat pedig márciusban vetik el a telep tenyészkertjében.

1976. 
Sok szerencsét, boldog új évet kíván a kéményseprő! – valamikor így köszöntek be a falusi házakba a kémények mesterei, s kaptak egy kupica pálinkát, pohár bort, kalácsot, néhány forintot. Kiveszőben ez a szokás, lassan már nem lesznek kéményseprők, a fiatalokat nem vonzza ez a fekete mesterség. Veszprémben például úgy 55 ezer kémény van, amivel 12 kéményseprőnek kellene megbirkóznia.

1986. 
Túrázni indul egyik focicsapatunk Franciaországba. A határhoz érve egyikük megkérdi, hol vagyunk? Csapattársa kinéz az ablakon, s egy táblát lát, amire az van írva: Sortie. Ami magyarul annyit tesz: kijárat. Csakhogy a derék labdarúgók egyetlen nyelvet sem beszélnek, vagyis a tudós csapattárs közli: Sortie-ban vagyunk. A vonat indul, mennek vagy másfél órát, újabb megálló, újabb kérdés, újabb kinézés. Mit tesz isten, megint egy Sortie tábla előtt áll a vonat. „Gyerekek – kiált fel a tudós labdazsonglőr –, mekkora ország ez! Jöttünk vagy másfél órát és még mindig Sortie-ban vagyunk…”

1996.  
Az amerikai békefenntartó (IFOR) katonák fegyelmezetten hajtják végre feladataikat Kaposvárott és Taszáron. A tervek szerint egy évig maradnak az amerikaiak. Mégsem szabadna írni és mondani róluk, hogy ideiglenesen itt állomásozók. Valamiért ez rosszul hangzik minálunk…

2006.
A hivatalos adatok szerint évente 1,4 millió legális bevándorló érkezik Európába, az illegálisak, meglehet, ötször ennyien vannak. A bevándorlók ügye nagy és megkerülhetetlen kérdés: eldöntésre vár, hogy az öreg kontinens egyáltalán be akarja-e fogadni őket, állampolgársággal, ehhez tartozó jogokkal, ellátással. A világ elmaradott, túlnépesedett országaiban ugrásra készen állnak a fiatalok milliói, hogy eljussanak álmaik földjére, a gazdag Európába.

Címkék: Ezt írtuk...