Ismét viharfelhők Ukrajna felett?

A ma még nem végleges adatok szerint Viktor Janukovics a szavazatok 48-49 százalékát, Julija Timosenko pedig a 45-46 százalékát szerezte meg. Nem lehetetlen azonban, hogy a hivatalos végeredmények legfeljebb csak 2 százalékos különbséget mutatnak majd. Timosenko már a választási kampányban beharangozta: az utcára viszi híveit, nem adja fel harc nélkül, esetleg bírósághoz fordul.

A választási végeredmény – akárhogy is alakuljanak a pontos számok – egy dolgot biztosan megmutat: a 2004-es dicsőséges narancsos forradalom vezetői eljátszották hitelüket, alig tudtak valamit tenni Ukrajna gazdaságával. Viktor Juscsenko, az egykori nemzeti hős, a leköszönő elnök a választás első fordulójában csak az 5. lett és kiesett. Julija Timosenko állandó harcban állt vele, akkor is, amikor éppen – mint most is – a kormányfői posztot foglalta el.

A narancsos forradalom után mindenki nagy reményeket fűzött Ukrajna demokratikus és gazdasági átalakításához – Moszkva pedig féltékenyen figyelt. Szó esett Ukrajna európai uniós tagságáról, sőt a távlatokban felmerült a NATO-csatlakozás lehetősége is. A Nyugatnak a 46 milliós piac nagy üzleti lehetőségeket kínál. Ezen kívül Ukrajnán át vezetnek a Nyugatot – Magyarországot is – földgázzal ellátó orosz vezetékek, az ország stabilitása kulcskérdés tehát. Ukrajna annak idején békésen szakadt el a szovjet-orosz birodalomtól, s mindenki azt várta, hogy ezzel utat mutat a többieknek is.

Aztán jöttek a fizetési nehézségek, a gázviták Moszkvával, a gazdasági összeomlás, a mérhetetlen korrupció: az acélipar megrogyott, a bruttó hazai termék (GDP) 16 százalékát vitte el tavaly a válság – de mindennél rombolóbbnak viszonyult a belviszály az egykori narancsos harcostársak között.

Viktor Janukovics, az orosz- és Moszkva-barát politikus pedig – egy teljes kör megtétele után – visszatért. A narancsos forradalom 2004-ben éppen azért robbant ki, mert Janukovics megnyerte ugyan az elnökválasztást, de ellenfelei szerint csalással. Janukovicsot elkergették a hatalomból – most pedig a szavazók megint elnökké választották.

Moszkva elégedett lehet, a Nyugat pedig belenyugvással szemléli az eseményeket, s csak abban bízik, hogy a stabilitást nem fenyegeti veszély. Ezért nem kívánja igazából senki a tüntetések, erőszakos összecsapások, tereken felépített sátortáborok újbóli korszakát.