• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Csodás áremelkedések és hasonlóan megmagyarázhatatlan zuhanások – az iparág történelmének egyik legnagyobb válságát éljük át

Szerző: Markos Mária
Ki tudja, hol áll meg? - Az olajipar – a kőolaj árának csodás emelkedésével és hasonlóan megmagyarázhatatlan zuhanásaival – történelmének egyik legnagyobb válságát éli napjainkban. Lapzártánkkor az irányadónak tekintett Brent típusú olaj hordónkénti ára 29 dollár körül mozog, a nyersanyag világpiaci ára alacsonyabb, mint az utolsó nagy zakó idején, 2003-ban volt.

Történik mindez éppen egy évvel azután, hogy a tavalyi Világkereskedelmi Fórumon, Davosban, a világgazdaság vezetőinek részvétele mellett a legnagyobb egyetértésben jósolta meg az orosz, a szaúdi és a katari olajminiszter, hogy a folyékony arany világpiaci árának akkor már jó ideje tartó esése 65 dollárnál megáll. A világ gazdaságának legfőbb urai és „ismerői” – ki, ha nem ők, tehetjük fel joggal a kérdést – nem sokat tévedtek, tavaly június óta több mint hatvan százalékkal csúszott félre az utólag inkább blöffnek, mint átgondolt gazdasági előrejelzésnek ható jóslat.

Olcsó az olaj, akár örülhetnénk is. A benzin és a repülőjegyek feleannyiba kerülnek – persze nem nálunk –, a gyógyszer- és vegyipar szárnyal. A tévedésnek azonban ára van, nem is kicsi: Oroszország épp az ötvendolláros olajra tervezett költségvetését dolgozza át szélsebesen. Az Egyesült Államokban az olajipari vállalatok a válság hatására eddig 250 000 dolgozótól váltak meg, az olajfúrók kétharmadát leszerelték, és befagyasztották a további olajberuházásokhoz kapcsolódó befektetések és kutatások jó részét. A világ legnagyobb ismert kőolajkészletével rendelkező – és nem mellesleg a legnagyobb inflációval küzdő – ország, Venezuela elnöke gazdasági szükségállapotot hirdetett ki. A bevételének 96 százalékát kőolajkivitelből megszerző latin-amerikai ország központi bankja 2014 vége óta először ismertette az ország gyászos gazdasági mutatóit: Venezuela gazdasága a tavalyi év első kilenc hónapjában 4,5 százalékot csökkent, az infláció pedig 141,5 százalékon jár. A világ második legnagyobb olajkitermelője, az OPEC árképzését uraló Szaúd-Arábia is megsínyli e nehéz időszakot. A Nemzetközi Valutaalap becslése szerint a szaúdi királyság és perzsa-öbölbéli szövetségesei idei bevétele 300 milliárd dollárral lesz kevesebb a pangó olajár miatt.

Olcsó az olaj – a világgazdaság mégis, mintha össze akarna dőlni. Ugyanezt mondták akkor is, amikor 100 dollár felett járt az olajár, a fejlődésnek a drága kőolaj sem kedvezett. A gazdaság az arányok művészete, ennek megbomlása ugyan előnyös helyzetbe juttatja az egyik felet, de nem kedvez a másiknak. Ám a másik nélkül az egyik sem jár jól hosszú távon. A gyártó sikeréhez kell a felhasználó, a fogyasztó is, és viszont. A piac előbb-utóbb korrigálni fog, az olaj ára egyszer egész biztosan megindul felfelé. Ami veszélyesebb, az a vákum nyomába lépő ingatag politikai egyensúly. A nyersanyag mindig a politikai hatalom záloga, ha e portéka kiszámíthatatlansága függvényében a politikai balansz borul, az a szélsőségeknek kedvez, a Közel-Keleten az Iszlám Államnak már sikerült kikezdenie az alapokat. Színházi főszabály: ha az első felvonásban feltűnik egy puska a színpadon, az nagy valószínűséggel el fog sülni. Idő kérdése, mikor és ki húzza meg a ravaszt.