• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Félezer néző szurkol majd a fűtött gyepszőnyegen futkosó fiataloknak...

Szerző: Palágyi Béla
Palágyi Béla írása a Szabad Föld Sportnapló rovatában.

Gyorskorcsolya: Keszler Andrea a pályán - Fotó: Tilo Wiedensohler - WorldCup Dresden 2016.

Nem tehetek róla, Dunaújváros a szívem csücske. Gimnazista koromban a nyarat Pentelén töltöttem, a kohó építésével. A táborban egyszer Papp Laci, háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó is tiszteletét tette, és a rögtönzött szorítóban még bemutatómeccset is bunyózott. Úgy százméteres sort vártam végig, hogy kezet foghassak vele. Sok idő múlva, mikor elmondtam neki, nevetve nyújtotta a pracliját: „Most kezet foghatunk, nem kell sorba állni érte.”

Penteléből aztán Sztálinváros lett – állítólag Gerő Ernő volt a keresztapa, méghozzá azért nevezte így el a települést, mert a kohó építéséhez vontatottan érkeztek az alkatrészek. „Kíváncsi vagyok, hogy akkor is ilyen lassan érkeznek majd, ha megváltozatjuk a város nevét!” – szólt a keresztapa, és már tették is ki az új helységnévtáblát… Ami biztos: a Sztálinvárosi Építők labdarúgócsapata 1952-ben feljutott az NB I-be, ahol szép éveket töltött. Aztán Dunaújvárosként is összekapta magát a futball: 2000-ben, Egervári Sándor vezetésével bajnokságot nyertek az élvonalban. Ma már sokan azt mondják, ezt nem kellett volna… Mindenesetre épült egy remek stadion, amelyik öt-hatezer néző befogadására alkalmas, nemrég költöttek is rá úgy 1 milliárd forintot, így most a gyepszőnyeg fűthető és a világítás is első osztályú. Csak most meg a csapat fénye gyenge… Az NB II. nyolcadik helyén álló együttes mögül kifaroltak a támogatók: legelébb is az MVM, de a labdarúgó-szövetség sem utal olyan buzgón, mint korábban. A közelmúltban a klub közleményben tudatta: valamennyi profi labdarúgójával és a szakmai stáb tagjaival is megegyezett a szerződésbontásról.

A játékosok már el is mentek a szélrózsa minden irányába – volt olyan egyesület, amelyik ötösével vitte őket. A csapat nem lép vissza, hanem saját nevelésű, zömében diákgyerekekkel folytatja – mondjuk meg, nem túl nagy eséllyel. A cél az NB III., ahol a lelátón félezer néző szurkol majd a fűtött gyepszőnyegen futkosó fiataloknak. Nem tehetek róla, de erről a történetről Akasztó és Stadler Józsi jut eszembe (aki éppen a napokban szabadult a börtönből): ő is azt hitte, a futballal majd csodákra lesz képes. Lám, egy juhász is eshet abba a csapdába, melybe az ország egykor agyondédelgetett ipari búcsújáró helyének bölcs irányítói. Mi pedig csak álmélkodunk…

SIKER A JÉGPÁLYÁN. Nem tudom, lenne-e Magyarországon rövidpályás gyorskorcsolya a jászberényi hűtőgépgyár műjégpályája és néhány család – Huszárék, Darázsék – ügybuzgalma nélkül? A jégsportot a városba az Európa-bajnok Nagy testvérpár hölgy tagja, Mariann hozta el, később pedig néhány szovjet jégkorongozó, akik az első légiósok között érkeztek az országba. Aztán jött a görkorizókból lett short track versenyzőgárda – Huszár Erika, Darázs Rózsa, Darázs Péter, főnöknek pedig a vendéglős Darázs István. Természetesen sokan segítettek akkor is, azóta is, de alapító tagok között én ezt a két családot jegyzem. A hétvégén lányaink váltója Drezdában, a Világkupán ezüstérmet szerzett, Jászapáti Petra pedig bronzot nyert. Liu Shaolin Sándor a B döntőt nyerte meg, ami 5. helyezést jelent, eredménye új országos csúcs. Mennyire szeretjük a futsalt, a teniszt – az eredmények meg, hát istenem… Darázs úr, hogy is van ez?