• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Nem szeret bennünket a hoki

Szerző: Palágyi Béla
Palágyi Béla Sportnapló rovata - Nem szeret bennünket a hoki. - Megmagyarázhatatlan, örök szerelmünk a jégkorong. Ha nem látom, nem hiszem: amikor Jászberényben a Lehelnek első osztályú hokicsapata volt, annyi néző tódult a pálya köré, hogy még a környező jegenyefák ágain is ücsörögtek. Mínusz tíz fokban!

Fotó: Mudra László, MJSZ

Ez a sportág viszont nem szeret bennünket: amikor a vasról befelé kellene pattanni a korongunknak, az kifelé pattan. Vasárnap a Papp László Arénában a téli olimpián való részvétel volt a tét jégkorongozóink számára. Szépen lépdeltek a csoportjukban, aztán az utolsó, sorsdöntő összecsapáson a lengyelek következtek. A meccs 0-0 lett, ugyanennyi a hosszabbítás is, amikor három-három büntető következett. 

Ebből a lengyelek egyet beütöttek, és azzal továbbjutottak. Hogy voltak közben helyzeteink? Naná – csak éppen a hoki nem szeret bennünket. A 9000 (leírom betűvel is, hátha egy futballdrukker rosszul olvassa: kilencezer!) néző azért lelkesen megtapsolta a csapatot. Mert majdnem győztek, és ez is valami!

Úgy tűnik, kézilabdázóinktól már nem retteg a világ.
A londoni olimpián negyedik helyezett férfi válogatottunk 10. helyen áll az európai szövetség rangsorában, ettől pedig nem szoktak frászt kapni az ellenfelek. Az már csak szomorú mellékkörülmény, hogy a riói olimpiát is nélkülünk rendezik mindkét nemben – de nem baj, gondoltuk, ott vannak a klubcsapatok. A nőknél legelébb is a Győri Audi KC, melyről egy időben az hírlett, hogy a világválogatottal egyenértékű.

Valóban, ott volt a kapuban Lunde s a mezőnyben Görbicz Anita, aztán érkezett Tomori Zsuzsa, Heidi Löke pedig maga volt a gólgyártó nagyüzem a beállós posztján. Nos, Lunde eligazolt, Görbicz és Tomori sérült – egy kis létszámú együttesnél ez a fél csapat. Szomorú volt nézni vasárnap a zászlóshajónk imbolygását, majd süllyedését a Bajnokok Ligája középdöntőjében Montenegróban, a Moracsa csarnokban, a házigazda Budusnoszty Podgorica ellen. Véltük: ha Győr, akkor hátradőlünk, és várjuk a biztos győzelmet. Ezzel szemben negyedóra után 8-2-re vezettek a montenegróiak, és már-már vízipólómeccsen képzelhettük magunkat.

Azért persze a Győr, az Győr: összekapta magát, és 12-12-vel zárta a félidőt – de a második félidőben ismét jött egy gyenge periódus, 6-0-t produkált egy végtében a Buducsnoszt, és a vége 25-22 lett – nem ide! Igaz, Montenegróban is őrizték a BL-serleget, no meg nincs még vége a dalnak… Ám a vereséghez hozzászokni – nem könnyű.

A Ferencváros ugyancsak a BL középdöntőjében vitézkedett, ellenfele – Lundéval a kapuban – az orosz Don Rosztov volt. Nem kis falat, vezeti is a csoportját, de a SYMA Csarnokban a meccs vége előtt 3 perccel még a Fradinál volt a kétgólos előny. Lett belőle 29-29, ami, ha akarom, félig üres, félig tele pohár, hiszen kétgólos fórt illik megtartani a végéig. Ha viszont azt nézzük, hogy a zöld-fehéreknek még van esélyük a továbbjutásra, mondjuk a Larvik idegenbeli legyőzése árán, máris nem olyan csúnya a menyasszony. Küzdünk ezzel a sportággal, szeretnénk az ötkarikás szereplésünkön esett lyukat befoltozni, és a köztudatban maradni. Mert Rio idején biztosan nem rólunk fognak beszélni a kézilabdaberkekben.