• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Vétkesség vélelme - Bilincsben hurcolt hírességek, előzetesben? Zsúfolt zárkák? Muszáj ezt?

Szerző: Szijjártó Gabriella, Munkatársainktól, Guba Zoltán
HOGYAN KERÜLHET közös zárkába egy előzetes letartóztatott és egy jogerős elítélt? Muszáj megvádolt politikusokat, közéleti személyeket kamerák kereszttüzében, bilincsben, vezetőszáron kísérni a bíróságon, amikor nyilvánvalóan csekély a szökésveszély? Amíg áldatlan állapotok uralkodnak hazánkban, a strasbourgi bíróságon Magyarország sorozatosan alul marad majd...

A szabadon bocsátás első percei – Lagzi Lajcsi súlyos kilókat vesztett
Fotó:
MTI - Lakatos Péter

Az előzetesben lévő Horváth Zsoltot még 2000 nyarán küldték két, egymást követő alkalommal az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI), mert Szombathelyen úgy ítélték meg, hogy öngyilkosságot követhet el. Csakhogy a börtönpszichológián – biztos, ami biztos alapon – előzetes megfigyelés és vizsgálat nélkül injekciókúrával „leszedálták” a fogvatartottat, hogy ne legyen vele baj. 

Horváth az elavult antipszichotikus szerek hatása alatt gyakorlatilag mozdulni sem bírt, ráadásul az eljárás súlyos, a Parkinson-kór tüneteihez hasonló mellékhatásokkal is járt, a férfi pszichés állapota tartósan megromlott. Nemhiába minősítette mindezt az ügyben vizsgálatot folytató ombudsman jelentése „kémiai kényszerzubbonynak” – meséli dr. Győző Gábor, aki a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjeként képviselte Horváth Zsoltot a polgári perben. 

A Fővárosi Törvényszék 2012-ben ötmillió forint nem vagyoni kártérítésre kötelezte az IMEI-t. Orvosuk tanúvallomásában elismerte, hogy gyógyítás helyett lenyugtatták a beteget, és az eset nem egyedi – az ilyen eljárást a tarthatatlan börtönviszonyok indokolják... 

A legfrissebb hír: a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetnek hárommillió forintos kártérítést kell fizetnie egykori fogvatartottja számára. A Budapesten előzetes letartóztatásban lévő fiatalembert 2008 márciusában öt napra átszállították a kecskeméti börtönbe, ahol jogerős elítéltekkel egy zárkában tartották fogva. A második éjjel a kilenc zárkatársa közül az egyik (a nyomozás nem tudta kideríteni, melyik) megerőszakolta az erős gyógyszerektől kábult férfit. A férfi a Helsinki Bizottsághoz fordult, és kártérítési pert indított az intézet ellen. (Az összeroppant, pszichés beteg férfi később öngyilkosságot is megkísérelt.) A perben a börtön nem vitatta a szexuális erőszak tényét, de azzal érvelt, hogy a 200 százalék feletti zsúfoltság miatt nem lehetett betartani a jogszabályban előírt elkülönítési szabályokat, miközben az intézetet befogadási kötelezettség terheli, azaz túlzsúfoltságra hivatkozva nem utasíthatja el a fogvatartottak befogadását.

A civil jogvédő szervezet ügyvédje  éveken át járta a börtönöket és rendőrségi fogdákat, sokat látotthallott. 

Igencsak érettnek látta a helyzetet az Emberi Jogok Európai Bizottsága (EJEB) tavaly márciusi ítéletére: nem csak azt mondták ki akkor, hogy a hat magyar felperes fogva tartási körülményei kimerítették az embertelen, megalázó bánásmód tilalmát (egyikük csupán 1,8 m2 mozgástérrel rendelkezett; a szűkös zárkában csak egy függöny választotta el a vécét az élettértől; ágyi poloskák, csótányok közt éltek), hanem arra kötelezték Magyarországot, hogy fél éven belül dolgozzon ki akciótervet a büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságának csökkentésére. 

Hazai jogorvoslat azóta sem született az állam részéről. Vagyis a károsultak továbbra is a nemzetközi bírósághoz tudnak fordulni. És fordulnak is! A strasbourgi taláros testület decemberben a rossz börtönkörülmények miatt 43 rabnak összesen 231 millió forintos kártérítést ítélt meg, 2,5 és 9 millió közötti összegben, amit Magyarországnak kell kifizetnie. Ez esetben az egy fogvatartottra eső szabad mozgástér mélypontját az 1,6 m2 jelentette – miközben a magyar szabályok szerint tilos a nagy testű, kedvtelésből tartott ebet tartósan 20 m2-nél kisebb területen tartani… Idén januárban újabb EJEB-ítélet született: 49 magyar fogvatartott összesen mintegy negyedmilliárd forintnyi elégtételt kapott. Akadt olyan fogvatartott, aki másfél évet húzott le zárkájában 1(!) m2-nyi mozgástérrel. 

Strasbourgban sok ezer ügy lehet folyamatban. Ezekben Magyarország mindaddig hasonló eredményre számíthat, amíg nem javít érdemben a fogva tartás körülményein, és nem biztosít hatékony hazai jogorvoslati lehetőséget a börtönzsúfoltság károsultjainak – véli Győző Gábor. Részeredményeket sikerült elérni, például a tavalyi mintegy ezer új börtönférőhellyel az átlagos zsúfoltság 144 százalékról 128-ra csökkent. Tervek szerint 2019-ig öt új börtön épül, de ezek a Helsinki Bizottság szerint lassú és költséges részmegoldást jelentenek. 

(szijjártó)

MI MOZOG A HÁTTÉRBEN?

Őrizetbe vételnél – ahol általában televíziós társaságok is jelen vannak – miért ugranak a szigorú rendőrök a félmeztelen, alsógatyában szerencsétlenkedő tettesre, és az se világos, hogy majd’ százéves, félig süket rokkant embert, aki a kerekes székéből öt éve nem áll fel, minek kell tárgyalásra, megbilincselve, vezetőszáron vinni?! Elbújik, elszökik? Törvény írja ezt elő, kérdem dr. Kabódi Csabát, az ELTE habitált egyetemi docensét. Fejet ráz: nem, ezzel a hatóságok azt bizonyíthatják, mennyire erősek. A törvény szerint mindenki szabadlábon védekezhet, de – a biztonsági kockázatra hivatkozva – egyszerűbb megbilincselni, zárkába tenni.

Apropó: zárka! És az miért van, hogy az ismert embert, míg a tárgyalására vár, kemény bűnözők közé teszik? Meg akarják törni? Ahol az emberi butaság kellő magyarázat, nem kell a háttérben politikai hátteret vizionálni, feleli Kabódi. Azt sem gondolhatják át, hogy aki tárgyalásra vár, melyik zárkába ültessék. Nincs hely, a börtönök kihasználtsága 140 százalék fölötti. Egy fogvatartott napi költsége Európa szerencsésebbik felén 150 euró. Nálunk ezt 50-ből kihozzák, a házi őrizethez kellő „nyomkövető bilincs” tíz euróból kijönne.

(guba)