Szinte a csodával határos módon élte túl gazdája támadását az a tószegi nőstény golden retriver, Szuzi, akit egy gyalogsági ásóval fejbe vágott, majd az emésztőgödörbe dobott tulajdonosa.

Az alábbi levelet Homoki Gáborné küldte Komádiból.

-Veletek olyan, mintha egyedül lennék - mondta Chan Chu a legjobb barátainak -, mintha nem lennétek. – Ezért jó, hogy vagytok – tette hozzá. (Forgách András: Aki nincs)

A Kutyapostás méla undorral és beletörődéssel (nem) nézi a tévéket megszálló celebeket, akiknek zöme tudatlan, tehetségtelen semmirekellő alak. Közülük is tán a legmihasznább egy női lény, bizonyos K. Anna. Annak oka, hogy most a Kutyapostás rovatában egyáltalán megjelenhet, az az, hogy elaltattatta Zeusz nevű kutyáját.

Illik belátni, ha tévedtünk – ezt a másoknak is ajánlható jó tanácsot a Kutyapostás magára is érti, amikor belátja: finoman szólva sem aratott osztatlan sikert a néhány hete feldobott témájával. Amikor is egy olvasónk javaslatára kérte hozzászólásukat arról, vajon a kutyatárs meddig mehet el a családi életben, helyes-e ha mindennapjaink mellett megosztjuk vele tányérunkat, akár az ágyunkat is. Nos, néhány reakciót nem számítva, mondhatni, visszafogott volt az érdeklődés – váltsunk hát témát.

Következzenek itt az újabb hozzászólások együttalvás, avagy társpótlék-kutyatárs ügyben. Egy városlakó kutyás: Azok közé az

Nem született új sztár. Ez itt és most nem az igazi személyiségek ideje. Eldobható, műanyag minden. Klisék, rutin, a zenét látvánnyal helyettesítő produkciók, kicsit szürke, unalmas az egész – véleményem szerint ez az 54. Eurovíziós Dalfesztivál mérlege.

Továbbra is várom leveleiket együttalvás, avagy társpótlék-kutyatárs ügyben. Addig is íme néhány vélemény ízelítőül, egyelőre az egyik internetes honlapról.

Addig is, amíg özönleni kezdenek a múlt héten vitára bocsátott témához a hozzászólások – kutya, gyerek, esetleg pasi vagy család? –, a Kutyapostás belátja: kicsit figyelmetlen volt.