• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Ha a csirke gubbaszt

Szerző: Dr. Böő István
Aki saját maga nevel csirkét, nincs könnyű dolga. Gondot okozhat a felnevelésük, olyan betegségek jelentkezhetnek, mint a kokcidiózis.

A betegséget a kokcidium névre hallgató spórás sejtélősködők okozzák, melyek a csirkék bélhámszövetének sejtjeit megtámadva, azok működését gátolják. A fertőzés tüneteket nem mutató tyúkok vagy beteg csirkék bélsarával a külvilágra jutott, igen ellenálló kórokozóformákkal, az oocysztákkal történik. Aszerint, hogy a csirke melyik kokcidiumfajjal fertőződik, vakbél- vagy vékonybélbetegség alakulhat ki. Sokkal veszélyesebb a vakbélé, mert tömeges elhullással járhat, de enyhébb esetekben is romlik a súlygyarapodás és a takarmányértékesítés, és más kórokozók is könnyebben támadják meg az állatot.
A kórokozó kizárólag a házityúkra jelent veszélyt, más baromfira nem. A nem védett csirkék között járványszerű gyorsasággal terjed. Kezdetben csak egy-két állaton látunk tüneteket, azok rövid időn belül rendszerint el is pusztulnak. Az esetek többségében néhány napos szünet következik, majd a betegség robbanásszerűen kitör, és sürgős beavatkozás hiányában nagymérvű lehet a pusztulás. A csirkék keveset mozognak, fejüket, szárnyukat lógatva, félig becsukott szemmel gubbasztanak, alig esznek, annál többet isznak. A híg, nyálkás bélsárban először csak néhány vércsíkot látunk, később a bélsár vörhenyes színű, súlyos esetekben látszólag tiszta vért ürítenek az állatok. Az elhullások zöme a fertőződés utáni 4-8. napra esik.  A hathetesnél idősebb csirkék ellenállóbbak, ha ezek fertőződnek, náluk is bágyadtságot, étvágytalanságot, fokozott szomjúságot tapasztalunk. A betegség lassúbb lefolyású: hasmenés van, de a bélsár nem annyira híg, és ritkábban véres.
Ahol egy baromfiudvarban már jelentkezett a betegség, a továbbiakban a mentesség elérése szinte lehetetlen, mert a kórokozókat nem lehet teljesen kiirtani. Akár két évig is életképesek lehetnek, a kemény hideget is túlélik, a fertőtlenítőszereknek ellenállnak. Hatvan fok fölött azonban perceken belül elpusztulnak, így a környezet forró vizes lemosása a legeredményesebb. Jó megoldás, ha a kifutókat időnként pihentetjük, a különböző életkorú állatokat külön tartjuk. Fontos a tartás higiéniája, a száraz alom. Nehezíti a megelőzést, hogy az EU-szabályok korlátozzák a kokcidiosztatikumok alkalmazását. A betegség ellen állatorvosi javaslatra több gyógyszert is bevethetünk, ezek eredményessége a gyors felismeréstől függ. A gyógyszereket időnként váltani kell, mert hosszabb ideig tartó alkalmazásukkor ellenük rezisztencia alakul ki. Legbiztosabb módszer az ivóvízzel nyújtott vakcinázás, egész életre védelmet adhat.