• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Halála után visszatér a bohém karikatúrista

Szerző: Csontos Tibor
Zseniális karikatúrista volt. Bodola Györgyöt a pesti, majd a vancouveri társasági élet utánozhatatlan figurájaként ismerik. A műfaj egyik legtehetségesebb fenegyerekének számított, polgárpukkasztásairól legendákat mesélnek. Karikatúráiból november 15-én nyílik kiállítás a Bem-rock/rakparton, az egykori Mini-klubban.

Vancouveri otthonának falán ott lógott egy színes fotó, amely a Csendes-óceán partján, Hawaii-n egy különleges szikla előtt készült róla és a feleségéről, Zsuzsáról, s Bodola mindig elmondta e képről, hogy ennél a sziklánál szórják majd hamvait az óceánba. A hetvenes-nyolcvanas évek pesti zenésztársaságainak e vagabund figuráját zseniális karikaturistaként tartották számon. Senki nem készített a magyarországi pop-rock figuráiról olyan részletezően egyéni, szinte már műalkotás-számba menő karikatúrákat, mint ő, mondhatni, e tekintetben a műfaj egyik legtehetségesebb fenegyerekének számított. A zenészek rendszeresen hívták focizni is, s a karikaturista a labdakergetésben sem vallhatott szégyent: édesapja ugyanis az a Bodola Gyula volt, aki a Nagyváradi AC és az MTK játékosaként tizenháromszor szerepelt a magyar válogatottban.
Bodola György már az érettségi után elkezdte a bohéméletet: koktélhajókon készített karikatúrákat, rajzokkal bombázta a szerkesztőségeket, az együtteseket, s a zenészek annyira beleszerettek karikatúráiba, hogy beajánlották Tardos Péternek, aki készülő Rocklexikonját Bodolával illusztráltatta. A P. Mobil együttes plakátkarikatúrát is rendelt tőle, melyre Bodola önmagát is rácsempészte egy hatalmas whiskey-s üveggel a kezében. Ettől kezdve, ha tehette, saját alakját rendre rárajzolta a munkáira, ahogyan Hitchcock is feltűnt saját filmjeiben. Mindeközben zöldségesként dolgozott, az összes nagymenőt ismerte ebben a piaci műfajban, és volt kabinos a Palatinuson. A nyolcvanas évek elején az NSZK-ba disszidált, ahol az egykori Kex együttes billentyűsénél, az Essenben élő Doleviczényi Miklósnál kötött ki, de félév után hazajött, s ott folytatta a tékozló életet, ahol abbahagyta. Kétszer nősült, két házasságából két fia született. Édesapja halála után háromszázezer forintot örökölt, mesélik, hogy ezt a pénzt néhány hét alatt kisfröccsökben elitta.
Polgárpukkasztásairól legendák keringenek. Egyszer vécés néninek öltözött, máskor utcaseprőnek, s mindig, mindent igyekezett lefényképezni. Ráfeküdt a vasúti sínre, nyakát a nyomvonalra helyezte, rágyújtott egy cigarettára, s énekelni kezdte azt a P. Mobil-slágert, melyben az utolsó cigarettáról esik szó.
Harmadik házasságát a kanadai Vancouverben élő Horváth Zsuzsának köszönheti, akibe Pesten szeretett bele, s akit már férjként követett a tengerentúlra. Még közvetlenül a kiutazás előtt is dinnyét árult a békásmegyeri piacon. Zsuzsa az ismeretségük előtt jól menő éttermet vezetett Vancouverben, ahol az ottani egyetemen tanító Faludy György is törzsvendég volt, de többször megfordult nála Szász Endre is. Az étterem tönkrement, Bodola szobafestőként és ajtó-, ablakmázolóként kereste kenyerüket, egyszer azonban a megrendelő bepanaszolta a főnökénél, mert Bodola úgy gondolta, hogy ezúttal maradandót alkot, s a plafonra felviszi a sixtusi kápolna freskójának néhány alakját, más plafonokon pedig a Feszty-körképet festette volna újra… Emellett menő színészekről, baseball játékosokról, jéghokisokról készített újságoknak karikatúrákat, s egyedi üdvözlőlapok, névkártyák, emblémák tervezésével jutott még pénzhez.
És újabb poharazgatásokhoz persze. Azt hajtogatta, ő „pozitív piás”, akinek a kedélyét az ivás alaposan feljavítja. Szerinte Bohumil Hrabal is ilyen pozitív piás volt, az ő könyveit különösen szerette. Kanadában is ugyanazt a társasági életet igyekezett élni, amit Pesten. Ugyanolyan panoptikumi figurák vették körül, a kilencvenes években, amilyen ő maga is volt. Ott volt például Karsai Tamás, becenevén Tüdő, aki négyszer vette el feleségül ugyanazt a nőt, Lantos Gábor, Moldova György író keresztfia, akiből maszek hotdogos lett, Csipke László, aki Vatikánban tartotta esküvőjét, ezért soha sem tudott elválni, a Los Angelesben élő ékszerész Nagy Gábor, aki a Gun's 'N Roses együttesnek és Santanának tervezett lemezborító-motívumokat. Utóbbiról azt is elmesélte, hogy a háza egyik emeletén csak ő lakott, a másikon csak a Harapófogó nevű kutyája. Egy pitbull.
Tudta, hogy önpusztító életet él, talán éppen ezt örökítette meg önmagáról készített karikatúrájában, melyen Julius Caesar-pózban és tógában álldogál, s testéből a római szenátorok tőrei helyett gyilkos dugóhúzók állnak ki… A szervezete fel is adta: a karikatúra zsenijét gégerák támadta meg, s tavaly márciusban, ötvenöt éves korában Vancouverben elvitte a végzetes betegség. Hamvait Hawaii-n, annál a bizonyos sziklánál szórták a Csendes-óceánba.
Egyfogú macskáját kalauznak szánta Török Ádám, a Mini vezetője volt az egyik legjobb zenészbarátja, aki nagytehetségű rajzolóként és remek focistaként emlékszik Bodolára. Az egyik nagy bulijukhoz készült Bodola-rajzplakátot máig őrzi, utoljára halála előtt egy évvel találkozott vele egy pesti rockkocsmában. Ezért is játszik a Mini a kiállítás megnyitóján. Dr. Mezey András, aki a karikaturista hagyatékát is gondozza, létrehozta a Bodola György Baráti Társaságot. Ő Kanadában is meglátogatta Bodolát, akire mint hatalmas szívű és csupa szeretettel teli barátra is emlékszik. Meséli, hogy vendéglátójának volt egy hatalmas egyfogú öreg macskája, akit mégsem kívánt elaltatni, mondván, ha megszorulnak, kalauzként foglalkoztatja majd, mert jegyet még tudna lyukasztani azzal a maradék fogával…
Címkék: Humor