Megosztás A cikk küldése! A cikk nyomtatása!

Lóverseny az alagútban…

2008. december 19. | péntek
Várhatóan az idén is megtartják a sikerszámnak tartott szilveszteri ügetőversenyt. Hírességek sora hajt majd, közöttük Oroszlán Szonja, a Lázár fivérek és Kőbán Rita. De hogy egy év múlva is az ügető-versenykocsiba, a sulkyba ülhetnek-e a sztárok, az éppoly bizonytalan, mint a magyar lóversenyzés jövője.

„Egy mankót találtak. Igazolt tulajdonosa átveheti a mázsaházban.”
A különös mondat nem egy Rejtő-regényből való. Csurka István–
Rákosy Gergely Így ahogy vagytok! című lóversenyregénye kezdődik a közleménnyel, amelyet a magyar galopp versenytéren 1970. október 17-én olvastak be a hangosbeszélőn. Csurka István az idei galoppverseny idényzáró, téli díjfutamát sem hagyja ki. A Kincsem Parkban találkozunk.
– Az a régi lóverseny nincs többé, mint ahogy az a világ sincs, amelyben az a régi futtatás és az a régi közönség létezett – sóhajt nagyot Csurka. – Szétfútta az idő, megváltozott az életforma – kinek hogy tetszik. Ha sikerülne az egész magyar életből kiküszöbölni a pangást, akkor a középréteg ismét járhatna a lovira, és újraéledne a lóverseny is. Akkor újra szívesen elvesztenék még néhány ezer forintot a lovakon – mosolyog a lovi nélkülözhetetlen alakja, és távozik. Lépteit Kincsem bronzba öntött tekintete kíséri.
Belülről a múlt
A lóverseny világát belülről ismerő tucatnyi fogadó, szakember, futtató abban mindenképpen egyetért az íróval, hogy a magyar lóversenyzés jelenlegi helyzete szomorúbb, mint valaha. A rendszerváltás óta jöttek-mentek a kormányok, de a versenyüzem privatizációjának elvi deklarálásánál s néhány eredménytelen pályázat meghirdetésénél egyikük sem jutott tovább. Közben a lóverseny falta és a mai napig is falja a pénzt. Jelenleg a lovi 5-6 milliárd forinttal tartozik az államnak, és az évről évre halmozódó hitelek miatt kénytelen felélni vagyonát.
A Kincsem Parkban Kőbán Ritá tűnik fel.
– Egy Budapesthez közeli tanyán, lóközelben élek, és nagyon jól érzem magam – meséli a többszörös aranyérmes olimpikon. – Kettőezer-háromban hívtak meg először a színészek-élsportolók szilveszteri futamára, akkor ültem először ügető-versenykocsiban, az úgynevezett sulkyban, s hogy úgy mondjam, benne is ragadtam. Most három ügetőlovam van, gondozom, etetem őket, hajtok is a pályán. Hobbim, szenvedélyem, szerelmem a ló. Sajnos nem tudom, mi lesz az ügető jövője, és mi a megoldás, de az teljesen világos, hogy az egészet más érdekeltségbe kellene helyezni. Az ügetőszilveszter persze nagy durranás. Kijönnek vagy tízezren, mindenféle rendű-rangú emberek, aztán innen indulnak tovább bulizni. Az év többi napján pedig szinte kong az ürességtől a lelátó.
Hogy milyen is legyen a másfajta érdekeltség? Akadnak, akik továbbra is egy tőkeerős külföldi cégben reménykednek, aki tokkal-vonóval megveszi a területet, a versenyrendezést és a fogadásszervezést.
Mások szerint ez túl nagy falat, s a magyar tulajdon fenntartásában látják a kiutat, akár a versenyüzem és a fogadásszervezés bérbeadása árán is.
A magyar lóversenyzés problémája tehát mindenkinek feladja a leckét.
Kormányvezérlés
Csontos János miniszterelnöki megbízottként igyekszik a szocializmusból átvett kusza helyzetet átlátni. Szerinte az ágazatnak a lóversenyzést szabályozó törvényre van szüksége, ugyanis a legmagasabb szintű jogforrás hiányában a legjobb versenylovakkal sem vagyunk képesek kimozdítani a szekeret a kátyúból – véli a miniszterelnöki megbízott. Németh Csaba, az ágazat szakértőjeként, el is készítette a lóverseny szabályozásáról szóló törvény irányelveit, s a dokumentum az illetékeseknél vár arra, hogy jogszabályi formulát kapjon.
Csontos szerint kulcskérdés az évek óta húzódó országos fogadásszervező hálózat kialakítása is. A települések többségén a Szerencsejáték Rt. (SzRt.) totó-lottó irodákat működtet, amelyekre rá lehetne építeni a lóversenyfogadást. Így Mányon éppúgy lehetne fogadni, mint Mórahalmon.
A jelenlegi zűrös helyzetben talán a legjobbkor érkezett a magyar színekben futó, angliai tenyésztésű Overdose. A csodaló eddig mind a tizenegy versenyét megnyerte. Némi túlzással elmondhatjuk, a hazai lóverseny jelenleg Overdose-ról szól. Szokás a csődört Kincsemhez mérni, aki 54 versenyen győzött, s magyar tenyésztésű ló volt. Overdose tulajdonosa, a szlovákiai Dunaszerdahelyen élő vállalkozó, Mikóczy Zoltán ugyan szlovák állampolgár, versenylovát mégis Alagon trenírozzák.
Sokan meggyőződéssel állítják: Overdose „hátán” az egész magyar lóversenyzés ismét a világ élvonalába vágtázhat. Igaz, hazai pályán a ló már nem fut, mert nem akad ellenfele, és a tulajdonosnak az sem mindegy, hogy forintban vagy euróban perkálják le a győztesnek járó félmilliós díjat.
Itthon összesen négyszáz, jóval szerényebb képességű telivért treníroznak galoppversenyekre. A régi versenylótenyésztő állami és szövetkezeti ménesek többnyire megszűntek, és így gyakorlatilag okafogyottá vált a lóversenysportnak az a funkciója, hogy a lótenyésztők a galoppon kipróbálhassák lovaikat.
Magán a keze
Napjainkban a magántulajdonban lévő lovak uralják a mezőnyt. Kőnig Róbert és felesége három angol telivért futtat. Régóta ismerem a Képzőműszeti Egyetem grafikus tanárát, aki természetesen lóbolond.
– A pálya nagymenői többnyire a baden-badeni vagy a newmarketi telivérárveréseken veszik a csikókat – magyarázza Kőnig Róbert. – A mi kedvenceink saját tenyésztésűek, és szinte családtagként róják a köröket a versenytéren. Lovaink kategóriájában a futamok első öt helyezettje 180 és 20 ezer forint közötti pénzdíjat kap. Ebből tíz-tíz százalék az idomáré és a zsokéé, a fennmaradó összegből én adózom. Engem nem a nagy pénz motivál, hanem a megszállottság, a lószeretet. A versenylovak iránti alázattól teljesebbé vált az életünk.
A nagy pénzt egyelőre másutt kell keresni. A százhektárnyi lóversenytér vonzó célpontja az ingatlanokra éhes befektetőknek. Az egykori ügető csaknem nyolchektáros területét áron alul, mindössze 3 milliárd forintért vették meg a magyar államtól a franciák. „Ráadásként” vállalták, hogy a Kincsem Parkot kétfunkcióssá alakítják. Ezáltal az ügető olyanná vált, mintha egy focipálya lelátójáról kellene nézni a kezdőkörben pingpongozókat. Lovak és hajtóik távol kerültek a közönségtől, s a verseny elvesztette a korláttól való beszólás varázsát.
De a varázs mellett komoly bevételtől is elesett a lovi. A francia tulajdonos ugyanis később a plázalázat kihasználva a 3 milliárdért vett telket 20 milliárdért adta tovább, s most az Aréna plaza áll ott. A 17 milliárd forint nyereséghez képest a lovi jelenlegi 5-6 milliárdos hitele valójában nem is lenne számottevő…

T. Dögei Imre
Előző1Következő

Ingatlanok.hu (X)

Több mint 176 ezer ingatlan.
Hozzászólások
Még nem érkezett bejegyzés.



Ütött-kopott teherautók járják a vidéket, acélba és műanyagba öntött varázslatot cipelve faluról falura. Az utazó vidámparkok sorsa szorosan összefonódik a vidék sorsával, amelynek szórakoztatására szegődtek. Egy letűnőfélben lévő világba nyertünk betekintést, amelyben egymásra utaltság és verseny kézen fogva járnak, ahol a mutatványos családok életét írott és íratlan szabályok kormányozzák.
Nehéz eltántorítani azt a hívő közösséget, amelyik elhatározza, hogy bizony templomot akar építeni. Még akkor sem, ha tagjai tudják, sokmilliós beruházásról van szó. Rátóti Zoltán színész magyarföldi kezdeményezéséről mi is írtunk, azonban még számos helyen fognak össze a helyiek azért, hogy hívő közösséget alkothassanak. Felkerestük néhányukat.
Egyelőre a bűnözők állnak nyerésre Borsodban. A településőrök, a polgárőrök, a rendőrök üldözik őket, ám kevés eredménnyel. Minden faluban helyben szolgáló rendőrre volna szükség, vélik a helyiek, még inkább a törvények alkalmazására és szigorítására. S reménykednek, hogy egyszer majd biztonságban érezhetik magukat.
Újraindult a közlekedés öt, korábban bezárt vasúti mellékvonalon július elején. A Karcag–Tiszafüred, Lajosmizse–Kecskemét, Székesfehérvár–Komárom, Pápa–Csorna, Zirc–Veszprém szakaszokon három tucat település 350 ezer lakosa ülhet megint vonatra – tudósítónk az utóbbi vonal mentén járt.
A gazdálkodó ember egyik legnagyobb ellensége a jégeső. Védekezni eddig csak ott tudott ellene, ahol működött a jégelhárító rendszer. Jó húsz éve csak egy ilyen maradt az országban, pár hete viszont ismét fegyvereket állítottak csatasorba. Az ország hét pontján jégágyúk merednek az égre.