2009. január 30. | péntek
Épségben visszatértem az idei sítúrámról. Ilyenkor már arról szólnak a hírek, hogy hamarosan kiosztják a Grammy-díjakat. És a közelmúlt fontos eseménye: beiktatták Barack Obamát, de vajon remélhetünk-e megváltást tőle?...
A sítúra szenzációsra sikeredett. Igazán jól ment minden. Talán a „hazai pálya” előnye...? Tíz éve ezeken a lejtőkön kezdtem sízni. Többször jártunk azóta is errefelé. Az idő ideális volt, reggel napsütés, éjszaka friss hó, ahogy kell.
Közben lassan közeledünk az idei, az 51. Grammy-díj kiosztásához. Erre a német tv-k figyelmeztettek, mert ott – nem úgy, mint nálunk – a zene megbecsült, létező műfaj a képernyőkön! Az amerikai díj valójában a világ legjelentősebb zenei díja. A zene Oscarja. Több mint fél évszázados hagyomány. Február 8-án a Los Angeles-i Staples Centerben, nagy gálaest keretében adják át. Mindenki ott lesz, aki „számít”. A Coldplay-től a U2-ig, Leona Lewistól Paul McCartney-ig. Az eseményt a CBS amerikai csatorna helyi idő szerint este 8-tól közvetíti. A hajnalban kelők 9 óra eltéréssel hajnali 5-től, követhetik az eseményeket valamelyik európai csatornán, esetleg a világhálón, a YouTubeon vagy a Facebookon.
Biztosan tanulságos lenne egyszer végignézni. Száz kategória, köztük nem csak a legkülönfélébb komolyzenei kategóriák, de a filmzenén, prózán, dzsesszen, sőt polkán át az év albuma, az év szerzeménye, énekese, zenekara stb, minden, ami elképzelhető, és minden, ami nem. Kategóriánként öt jelölt, összesen ötszáz.
Nagy ország, nagy számok, és persze nagy „biznisz”, még így, az „összedőlés” előtt is. Mert válsághangulat itt is van. Lassan már évek óta. Miért épp a zene maradna ki, az általános trendből?
Azért kíváncsi vagyok hogyan, alakul a győztesek névsora. A számtalan jelölésből mennyit vált be a Coldplay, vagy Leona Lewis, vagy akár a régi „motoros” Eagles.
Beiktatták Obama elnököt. Mindenki eljött, mosolygott, kezet rázott, csókot cserélt. Kulturált, felemelő ceremónia. (ilyenkor mindig „irigy” vagyok, mi miért nem így csináljuk?) Világszerte meghatott, nevető, könnyező arcok, mexikói parasztok, iraki arabok, pekingi munkások.
Hát…, megváltást remélni egyetlen embertől – ahogy ezek a képek sugallták – azt NAGYON nem kéne!
Obama az Amerikai Egyesült Államok 44. elnöke. Az első afroamerikai. Ennyi. Se több, se kevesebb. Erősen hisszük azt – saját, jól felfogott érdekünkben is –, hogy tudja, mit vállalt, és hogy: IGEN, valóban tudja, amit – ezen a poszton egy elnöknek – tudnia kell! …Sok sikert hozzá!
Találkozzunk www.konczzsuzsa.hu honlapomon is!

Előző
1
Következő