Az ágyban

Létay Dóra

 

A Betty Blue is így kezdődik. Nem látunk semmit. Nyögések, lihegések, valami lepedő közeli (talán), aztán Epres Attila zavarbaejtően természetes hangján; Egy hete ismerem Bettyt.

Az ágyban című film szereplői néhány órája ismerik egymást. Nem ismerik. A fiú elfelejtette a lány nevét. Csak annyit mondtam a barátnőmnek, ma este együtt leszek ezzel a madárarcúval. Tényleg? Én meg azt mondtam a barátomnak, elviszem ma este ezt a nagymellű csajt. Nem is nagy. Bemutatkoznak. Pár perc zavar, cigaretta - egy motelban vagyunk -, beszélgetés. Beszélgetés a semmiről, tévé. Távirányító. A fiú kérdez valamit, amikor a lány válaszol, kikapcsolja.

Felöltöznek gyorsan. Hány egyéjszakás kalandod volt? Kérdezi Bruno. Ez a harmadik. Feleli Daniela. Van valakid? Nincs. Rodrigonak hívják. De már nincs. Szóval az első a tengerparton ért. Odavoltam, évek óta, egyszer csak felhívott, hogy találkozzunk. Ismered azt, amikor a legjobb formádban vagy? Ülsz a kocsidban, bronzbarnán, melletted, akire mindig is vágytál, és minden szavad a helyén van. Moziba mentünk. Aztán nagy csalódás volt az ágyban.

Bruno exbarátnője Franciska. Telefonál. Barátokkal vagyok. Nem ismered őket. Próbálj aludni. Így Bruno. Nem is érdekel, ki volt? Kérdezi a lányt. Nem. De. Franciska pánikbeteg lett, amióta szakítottak. Bruno állást kapott Londonban, megbeszélték, hogy nincs értelme tovább. Ő is így gondolja? Kérdezi Daniela. Persze. Csak pánikol, szegény. Kövér? Kérdezi Daniela. Nem tudom. Szerinte igen. Nem tudom. Hányt a zuhany alatt? Mi? Fogalmam sincs. Én bulímiás voltam évekig. Mondja Daniela. Az akkori barátommal folyton plázákban ettünk, gyorséttermekben. Jársz gyorsétterembe? Nem szeretem a plázákat. Így Bruno.

Bruno kimegy a fürdőszobába, Daniela belenéz a tárcájába. Családi fotó, szülők, két fiú. Elmosolyodik. Aztán volt egy stoppos kalandom, meséli Brunonak, csókolóztunk egy parkolóban. Elvitt egy motelba és olyat tett velem, amit Rodrigo sose tenne. Megvárta, amíg elalszom és betakart. Egy idegen.

Kimegy a fürdőszobába. Bruno bekapcsolja a rádiót. Daniela visszaront, hangosítsd fel! Táncol a fiúnak, aki megtapsolja. Párnacsata.

Ülnek a kádban. Fürdetik egymást. Bruno véletlenül Franciska nevét ejti ki a száján, összevesznek. Idehoztad, harmadiknak! Üvölti a lány. Ül a vécén és sír. A fiú belenéz a lány táskájába. Esküvői meghívók, Rodrigo és Daniela pénteken egybekelnek.

A lány visszajön. Boldog vagy? Kérdezi a fiú. Szeretjük egymást. Terveink vannak. Jó, hát rossz természet. Mennyire? Nagyon. Csak nem? De. Amikor először megpofozott, azt hittem, megérdemeltem. A másodiknál legurultam a lépcsőn, baleset volt. Dulakodtunk, de baleset volt. Ő ilyen. Eltűnik, visszajön, hazudik. Muszáj hazudnia, nem tehet róla. Szeretem. És néha félek.

Most elmondok valamit, amit még soha senkinek – így Bruno -, az öcsém tizenegy éves korában elveszett, eltűnt egy bevásárlóközpontban, és többé nem került elő. Akkor kezdődött a pokol. Én láttam. Egy pillanatig láttam, ott állt az utcán, egyedül, csak kiáltanom kellett volna, de nem kiáltottam. Anyám azóta nem mosolyog. Lehunyja a szemét. Átölelik egymást. Vége. Sötét.

 

Az ágyban

színes feliratos német-chilei vígjáték, 85 perc, 2005

18 éven aluliak számára nem ajánlott

rendező: Matías Bize

forgatókönyvíró: Julio Rojas

zeneszerző: Diego Fontecilla

operatőr: Christián Castro, Gabriel Díaz

producer: Adrián Solar

vágó: Paula Talloni


szereplők:

Blanca Lewin (Daniela)

Gonzalo Valenzuela (Bruno)