Líra a hegy levében

Valószínűleg egy költő veszett el Lőrincz Györgyben, akit a 2009-es év bortermelőjévé választott a Magyar Bor Akadémia. Az egri borász maga is azt vallja, hogy nedűi olyanok, mint egy-egy palackba zárt tájleíró költemény. A múzsája pedig a felesége, aki nevét is kölcsönözte a szőlőbirtoknak. Lőrinczék címkéi szinte hívogatnak, s még mielőtt kihúznák a dugót, máris lírai hangulatba ringatják a borisszákat. A hegy levének kedvelői mégse bánják, hogy az egerszalóki St. Andrea pincészet gazdája nem versírásra, hanem borkészítésre adta a fejét.

Boldogságos, Áldás, Merengő – aki járatos az Egri borvidéken, már tudja, hogy ezek egy-egy bor nevét rejtik: az első egy egerszóláti fehérborét, a másik kettő pedig egy-egy remek bikavérét.

A termelő személyisége, stílusa átsüt a boron – magyarázza Lőrincz György, mikor nedűi titkáról faggatom. Magát az átlagnál szelídebb, érzékenyebb embernek tartja, aki szép és szeretetteljes dolgok közt érzi jól magát. Ezt a hitet és jóra törekvését kívánja tükrözni a boraival is. Igaz, vízilabdázó korában igyekezett a marconább arcát mutatni a világ felé – ezért is növesztett szakállt. Mostanában azonban, főleg, mióta megszületett a negyedik gyermeke is, már úgy érzi, nincs szüksége efféle „álcázásra”.

Az első kis darab szőlőjét a diplomaosztójára kapta, s a zártkerti ingatlan terméséből a szüleinek készítette az első borát. Ma már 42 hektár ültetvény tartozik a 2002-ben alapított szőlőbirtokhoz, a feldolgozott szőlő szinte teljes mértékben saját termelésből származik. A dűlők egy része az olaszrizlingjéről híres Egerszólát és Egerszalók közt fekszik. Az igazi nagy büszkesége, s egyben a legnagyobb reményekkel kecsegtető termőhely azonban a Nagy-Eged hegyen terül el. Levéltári források szerint ez valaha legendás egri termőhely volt, melyen igen magas cukortartalmú szőlőt szüreteltek eleink. Itt 2006-ban a kétféle fehér (furmint és chardonnay) mellett hatféle kék szőlőt telepítettek, köztük például kékfrankost, kadarkát, csókaszőlőt. Mindez azt a szándékot is mutatja, hogy a borász igen fontosnak tartja a Kárpát-medencei fajták megőrzését.

Termőhely + szeretet = nagy bor. Így írta fel a siker egyenletét Lőrincz György, aki szerint a hegy levének titka kézenfekvő. Érett gyümölcsből kell bort készíteni. Mindez egyszerűen hangzik, ám rengeteg munka és igényesség rejlik benne. Amikor friss diplomásként elszegődött dolgozni az egri borgazdasági kombináthoz, naivan azt gondolta: „ide nekem a szőlőt, s aztán majd én elkészítem a nagy bort”. Ott szembesült azzal, hogy a mostohán kezelt alapanyag, a tömegtermeléssel előállított szőlő erősen behatárolja a végső eredmény karakterét, azaz abból nem lehet kiváló bort készíteni.

Ma már tudja, hogy minden a szőlőtőkén dől el. Manapság azonban, mikor túlcsordulnak az egri pincék az eladatlan bortól, ennél nagyobb varázslatra van szükség. Nem elég előállítani valamit, hanem el is kell érni, hogy a palackok gazdára találjanak.

Hogy mit vár az év bortermelője címtől Lőrincz György? Nem sorol hangzatos dolgokat, csak annyit: reméli, e megtisztelő cím segít abban, hogy ne menjen veszendőbe az a rengeteg erőfeszítés, amit a pincészet felépítésébe fektettek. Ahogy a borvidéken sokan, ő is bizakodik abban, hogy végre megfelelő polcra kerülnek az értékes egri termőhelyekről származó palackok, s az olcsó itókák nem járatják le az egri nevet.

S persze azt se bánná, ha egyszer valamelyik gyerekének adhatná át a szőlőbirtokot, melynek kibontakozását nem években, hanem nemzedékekben mérik.