Luxusbunda, szürke nagykabát: a téli Moszkva

Grand – a hatalmas cirillbetűs felirat egy bevásárlóközpontot hirdet, félúton a repülőtér és a belváros között, de magáról a városról is szólhatna: az óriási épületekről, a többször többsávos utakról, az út mellett sorakozó megaáruházakról, és persze szólhatna a taxisofőrről is, aki 120-as tempóban vág magának utat az esős, zsúfolt úton. A sötétben összefüggő füzérként állnak össze az autók fényszórói, a távolban pedig már látszik Moszkva: egy világváros fényei.

Másnap reggel ugyanez a kép fogad, csak most a Nyikitszkij sugárúton, ahol mindenki igyekszik a dolga után. A kétszer hétsávos úton csak lépésben haladnak a hatalmas autók. Valóban hatalmasak és drágák, amilyeneket csak ritkán látni más városokban. „Moszkva már csak ilyen” – mosolyog Vera, ahogy fuvaroz minket a városban és rutinosan lavíroz az autók között. Én pedig nem tudok szabadulni attól a zavartól, ami az egész út alatt kísért: a luxusautókból hosszú szőke hajú, méregdrága bundába öltözött tünemények szállnak ki, hogy besuhanjanak a pazar boltokba, miközben érezni, hogy csak nemrégen tanulták ezt a szerepet, valahogy nem passzol rájuk olyan jól, mint a vagyont érő kabátjuk. Mellettük pedig a szürke szegénység, a reménytelen múlt, ahogy a szerencsepénzt dobáló turisták mögött fagyoskodó öregasszonyok kapkodják a kopejkákat. E kettősség mellett minden sarkon ott kísért a kommunizmus építésében eltöltött sok évtized: a XXI. századi hipermodern city hátterében ott magasodnak az 50-es évek sztálini toronyházai, mint ahogy maga a névadó is szoborba öntve áll a többiek mellett a Vörös téren. Az egykori 43-as egyen gumicsizmák helyett a GUM-áruház ma már méregdrága luxusholmikat árul. (Egyetlen boltot tesztelek: egyszerű harisnyanadrág 11 ezer forint – és állítólag nem is ez a legdrágább Moszkvában.)

De a központot elhagyva látni, hogy a moszkvaiakon még mindig sok a szürke, rosszkedvű télikabát (talán még a GUM-ban vették sok évvel ezelőtt). Korok és rendszerek zűrzavarában ott van a még régebbi kor, a hagymakupolás templomok együttese a 28 hektáros, városfallal körülvett citadellában. Újabb időutazás – nemhiába lett mindez a Világörökség része. Paloták és székesegyházak csodálatos együttese, lenyűgözött turisták, a cári ágyú előtt fényképezkedő látogatók. A hagymakupolás templomok belsejében szívszorítóan szép ikonok, az Arhangelszkij-székesegyházban pedig, amikor az öttagú kórustól megszólal, mintha valóban angyal szállna el felettünk.

A leginkább erre szeretnék emlékezni Moszkvából: az angyalra a székesegyházban. De a többi is velem marad. Az is mind Moszkva.