Barátnőnk, Magdi anyus

Tetszik, nem tetszik: a tévénézés a legelterjedtebb szabadidős tevékenység a világon. Sokan ráadásul azt gondolják, jót tesznek a lelkiviláguknak, ha napjában több órán át is figyelik a képernyőt.

A KSH vizsgálatai szerint a magyarok kétharmada főként tévézéssel múlatja a szabadidejét. Honfitársainknak csupán 14 százaléka szavaz inkább a beszélgetésre, s mindössze egytizedük tölti szívesebben könyv- vagy újságolvasással a szabad óráit. Sportra vagy sétára 5 százalékunk veszi rá magát, a hobbijával viszont pedig csupán minden századik magyar bíbelődik.

Érdekes kérdéseket boncolgat Szondy Máté pszichológus A boldogság tudománya című könyvében. Vajon jót tesz nekünk a képernyő bűvölete? Boldogít a sok tévénézés? A zürichi egyetem kutatói szerint kifejezetten ártanak maguknak, akik túl sokat terpeszkednek a tévéfotelben. Akik sokat nézik a reklámokat, anyagiasabbak lesznek, s elérhetetlen fogyasztási javak után áhítoznak. Így végül keserűen veszik tudomásul, hogy sosem lesznek az élet császárai.

A tévé magányossá tesz. Sokan azért kötődnek a sorozatokhoz, mert azok szereplőit – például Magdi anyust vagy Berényi Mikit a Barátok közt című szappanoperából – szinte személyes ismerősökként üdvözlik. Ám aki állandóan a képernyő előtt üldögél, nem szakít időt a társas kapcsolatokra.

A tévéfüggők pesszimistákká válnak, ugyanis túl sok borzalmat látnak, s arra gondolnak, velük is megtörténhet ilyesmi.
A televíziózás passzív tevékenység, ami végül el is szigetelhet a valódi világtól. Aki túlzottan kötődik hozzá, azt lassan leszoktatja minden erőfeszítésről – például a sportról, az esti sétáról, a kertészkedésről. Sőt, egy bizonyos kor után a kedvenc sorozat vagy a focimeccs közvetítése felülírja a meghitt pásztorórákat is...