• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Elvesztettem Erzsikét - közölte a szomorú hírt olvasónk, aki lapunk segítségével talált társra

Szerző: Olvasói levél
"Úgy gondoltam, ezzel a levéllel tartozom kedves lapunknak, a Szabad Földnek, amelynek a révén megismertem őt, s amelynek továbbra is hű olvasója vagyok" - írta Szabó László Belvárdgyuláról.

Tisztelt Szerkesztőség!
Májusban lesz három éve, hogy a Szabad Föld Társkereső rovatában „Egy ősz hajú asszony” jeligével megjelent egy levél, amely mély érzéseket indított el bennem.

Az élettől kapott számtalan pofon miatt nagyon egyedül éreztem magam, már sok kudarcon voltam túl. De jó volt, hogy 45 év munkaviszony után éppen nyugdíjba vonulhattam. Válaszlevelem hamar megértésre talált a Belvárdgyulán élő magányos özvegyasszonynál, Erzsikénél. Több levélváltás és két személyes találkozás után 2013 decemberében Győrből a kis Baranya megyei faluba költöztem.

Kétezer-tizennégy májusában Kemény Krisztina tollából szép riport jelent meg a lapban rólunk, majd a 2015-ös Kalendáriumban, a nyugdíjasokról szóló összeállításban is szó esett a kapcsolatunkról. Kettőnk számára a 2014-es év az élet fényesebb oldalát nyitotta meg. A rokonságban és a faluban is szinte mindenki örült a kapcsolatunknak. Mivel mindketten már jó pár éve özvegyként éltünk, tiszteletben tartottuk egymás érzéseit elhunyt párunk iránt. Minden téren segítve egymást, igazi mély barátságban éltünk.

A múlt évben, rögtön az év elején komoly egészségügyi problémák alakultak ki Erzsikénél. Kitartóan ápoltam, és meg is lett az eredménye: jó fél év múlva újra kivirult, és ismét szebb napokat élhettünk át. Lassan haladtunk az öreg családi ház rendbe tételével is, a nagyobb munkálatokat 2016-ra terveztük.

Ám ez év január 12-én, hajnalban az én szeretett Erzsikém hirtelen, váratlanul elhunyt. Számomra iszonyatos nagy űrt hagyott maga után. Csak az ad erőt, hogy lélekben továbbra is érzem, velem van. Január 20-án, Belvárdgyulán helyeztük örök nyugalomba szeretett Erzsikém hamvait, a koszorúján e szavakkal búcsúztam tőle: „Fájó szívvel gondolok RÁD örökké! Szerető barátod, Laci”

Úgy gondoltam, ezzel a levéllel tartozom kedves lapunknak, a Szabad Földnek, amelynek a révén megismertem őt, s amelynek továbbra is hű olvasója vagyok.

Tisztelettel:
Szabó László, Belvárdgyula