Renault Mégane Grandtour 1,4 Tce: A kombi

Egyre kevesebb gyártó tartja fontosnak kompakt modelljét kombiként is gyártani, pedig sok szempontból jó dolog a hosszú karosszéria. Aki nem szereti, az általában azt hozza fel ellenérvnek, hogy nehezebb vele parkolni (ami igaz is) és hogy sokkal kevésbé mutatós mint egy három- vagy ötajtós (ami általában igaz). A Renault azonban kitett magáért és olyan formás hátsót gömbölyített a Mégane-ra, amilyet még soha. A hátsó lámpák egyedi alakja feldobja az egyébként is modern formát. Az autó tényleg szinte minden szögből jól néz ki, és szimpatikus módon nem akar többnek látszani, annál, ami. És hogy mi? Hát egy jól használható kombi.

A néhány centivel hosszabb tengelytáv sokat számít: ennyi kellett ahhoz, hogy hátul a felnőttek is kényelmesen elférjenek. Elöl továbbra is jók az ülések, franciásan puhák – ha az ülőlap egy kicsit hosszabb lenne, akkor több ezer kilométer is gond nélkül teljesíthető volna. A lényeg pedig a csomagtartó, amely 525 literes és végre-valahára nincs pereme: igazán könnyű bele pakolni. Az anyósülés előrehajtható, így  hosszú tárgyak is szállíthatók, a kalaptartó ötletes mert sínen mozog, nem kell keresgélni, hova is akasszuk le és be. A vezetőt a korábbi Renault modellek is elkényeztették, s így van ez az új generációval is. Puha anyagok mindenhol, jó fogású kormány, mutatós műszerek: érdekes a digitális sebességmérő és az analóg fordulatszámmérő együttese. A középkonzol gombjait tanulni kell, mert kicsik és nem mindig ott vannak, ahol az ember várná. Azt már megszoktuk, hogy a tempomat kapcsolója valamiért a kézifék mellé kerül, a hőmérsékletet és a ventillátorfokozatokat  viszont sokkal könnyebb lenne tekerővel állítani , mint ötször-hatszor lenyomkodni a gombot.

A mai divatnak megfelelően a Renault is előállt a maga kis hengerűrtartalmú, benzines turbómotorjával, aminek sok előnye mellett van egy nagy hátránya: a fogyasztás. A 130 lóerős 1,4-es minden átlagos szituációban elég, nyugodtan és kiegyensúlyozottan mozgatja a kasztnit, 1200-tól már húz, miközben nagyon halkan ketyeg. De városban és nagy hidegben 10 liternél is többet megevett, amiért egy nagy fekete pont jár a környezetvédelemre egyébként sokat adó Renault-nak – a konkurencia hasonló motorjai egy literrel kevesebbel is beérik. Lehet, hogy nagyon spórolósan a tíz lejjebb vihető, de a kis turbómotor szinte követeli, hogy forgassuk, olyan élvezetesen vezethető, rendesen kihúzatva pedig már egészen sportos.

Az új generációs Renault-váltók sokkal precízebbek, mint amit például az előző Mégane-ba építettek: határozottan és puhán kattan az egyes fokozatokba. A hat sebességet viszont furcsán osztották el: kettesből hármasba kapcsolva körülbelül 150-nel esik vissza a fordulatszám, ami nagyon kevés. Ezért aztán hiába kapcsolható már 50-nél a hatodik, 130-nál majdnem 4000-et forog a motor, ami sem a fogyasztásnak, sem a zajkomfortnak nem tesz jót. (Csak aztán ezt nehogy úgy oldják meg a francia mérnökök, hogy a jövőben betesznek egy hetedik fokozatot is...)

Minden fontos biztonsági és kényelmi extrával, Dynamique felszereltséggel és beépített navigációval, kedvezményes áron 4,7 millió a Renault Mégane Grandtour  ára, így a kategóriában a legolcsóbb. Aki tehát nem vágyik egyterűre, s inkább sportosan szeretné fuvarozni a családot és a sok csomagot, bátran gondolkozzon el rajta. Nem drága, rendesen összerakottnak tűnik – bár dízellel racionálisabb választás.

Bármelyik fotóra kattitnva megnyílik a képgalériánk!