• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Volvo V40 D3: vigyázó szemetek Kínára vessétek!

Szerző: Vékey Zoltán
Meglepő, de sose volt még ötajtós kompaktja a Volvo-nak. Most már van és nem is akármilyen.

Szép a forma és a többi kompakttal ellentétben egy cseppnyit sem agresszív

Sokáig úgy éreztem, a Volvo az a márka, amelyik a legtávolabb áll tőlem. A Volvók mindig is konzervatív, visszafogott megjelenésű és hangsúlyosan biztonságos kocsik voltak, korszerűtlen technikával, tékozló motorokkal. A tulajdonos Ford nemrégiben megvált a skandináv márkától, az új tulajdonos pedig nem nagy meglepetésre egy kínai autógyár, a Geely. Ettől nem kell megijedni_ a V40 ugyanis az első olyan Volvo, amit azonnal elfogadnék sajátomnak.

A neve kissé zavaró, a V40 ugyanis régebben a kombi Volvót jelölte most viszont egy eddig a márka számára ismeretlen kategóriában próbálkozó modell kapta e nevet. Az új V40 a prémium kompaktok, az A3, az A-s Merci és az 1-es BMW babérjaira pályázik. Én első látásra szerelembe estem vele. Az új Volvo formanyelvbe illeszkedik az eleje és a hátulja is, a szűkre húzott ablakok pedig ránézésre is biztonságossá teszik, de rosszat tesznek a körkörös kilátásnak.

Az alapok még a jelenlegi Focus-tól származnak, de ez alig érezhető. A V40 minden szempontból prémiumnak érződik, egyedül a méreteiben kell kompromisszumot kötnünk. Egy Focus, pláne egy Golf érezhetően tágasabb nála, a csomagtartója pedig csak 335 literes (Golf VII: 380 liter) és nehezen is pakolható a perem miatt. A hátsó sor a lábteret leszámítva szűk, két felnőtt sem tud hosszabb távot kényelmesen lehúzni itt. Nagyobb darab homo sapiensek az egyébként kényelmes első ülésekben sem biztos, hogy jól elférnek majd. És akkor ennyivel nagyjából vége is a fanyalgásnak.

Mert a V40 minden más tekintetben borzasztóan otthonos, modern és szerethető autó. A belső puha műanyagokból épül fel, a teljesen digitális műszerfalon (felára 110 000 Ft) háromféle téma közül tudunk választani. A lebegő középkonzol csak dizájnelem, mögé úgysem fogunk pakolni, de a rajta lévő millió kapcsoló között a látszat ellenére nem nehéz eligazodni. A menü gyönyörű, könnyen kezelhető és legfőképpen gyors, sok gyártó tanulhatna a Volvótól. Az meg hogy tökéletes magyar nyelven beszél az autó csak hab a tortán. Sok apró finomság is van benne, ráadásul biztos hogy az összeset nem fedeztem fel. Például ha teljesen lehalkítjuk a hifit, akkor leállítja a zenelejátszást, és mikor visszahangosítjuk újra elindítja.

A Volvo a biztonságos autó eszményképét a V40-nel még tovább viszi, sőt egyenesen az égig emeli. Ha ugyanis a tükörbe nézve egy V40-et látnak maguk mögött, megnyugodhatnak. Gyalogosként sincs rosszabb dolga az embernek, a V40 őket is látja, előttük is lefékez, de nagy vész esetén még mindig ott a szériában szerelt gyalogoslégzsák.

A V40 a továbbfejlesztett követős radarral kombinált koccanásgátló 50 km/h alatt lép képes állóra fékezni automatikusan ha elkalandozna a figyelmünk. A rendszer gyorsabb sebességnél is működik, ilyenkor az ütközés erejét segít csökkenteni fékezéssel. A rendszer túl alacsony követési távolság esetén narancssárga foltot vetít a szemünk elé, de ha komolyabb veszélyt érzékel akkor pirosan villog és hangjelzést is ad. Borzasztó hasznos extra szerintem, főleg hogy megbízhatóan működik is, egyszer sem riasztott tévesen. Van még felárért sávtartó automatika, ami enyhén vissza is kormányoz a sávba és holttérfigyelő. A tolatóradar a keresztirányú forgalmat is érzékeli, aminek személy szerint azért örültem mert életemben egyszer törtek össze és az pont így történt. Ha a Volvo-ban ültem volna, nem lett volna baj.

Hogy ez a rengeteg cucc mit eredményez? Például azt, hogy az automata váltóval kombinálva dugóban gyakorlatilag semmit nem kell csinálnunk, az autó megától indul, magától megáll, elképesztő érzés. Másrészről tényleg azt érzi az ember hogy figyel rá az autó, ami átkozottul jó dolog.

A D3-as kétliteres dízelmotor a kínálat középső tagja, de 150-es lóereje és 350 Nm-es nyomatéka tökéletessé teszi a viszonylag nehéz kasztnival is. A nyomaték ráadásul már 1500-as fordulattól érezhető,a kis Volvo tényleg jól kilő padlógázra. Annak ellenére, hogy a hagyományos, hatfokozatú automata nem nagy partner a gyorsulásban, a váltások érezhető kis rántással járnak, a kéziváltó jobb megoldás és biztos hogy takarékosabb is. Városban ugyanis majdnem 9 liter körül kért, autópályán ez 7 literre jött ki, ettől azért nem voltam elájulva.

A V40 alapára ezzel a motorral 7,1 millió, és már az alapverzió is rendesen meg van pakolva extrákkal. Nem tudom megmagyarázni, de nagyon megszerettem a V40-et. Könnyű volt vele közlekedni, élvezet volt használni. Nincs meg benne a nagy német márkák gőgje és alázó stílusa, ami sokaknál lehet hogy hátrány, nálam jó pont. Rég adtam már vissza ilyen fájó szívvel autót, a hét végére úgy éreztem a Volvo az a márka, ami a legközelebb áll hozzám. Mi van?!