Milyen legyen a jó metszőolló?

Jó szerszám, fele munka – tartja a közmondás, ami a metszőolló esetében különösen igaz, hiszen a tavaszi metszési munkálatok főszereplője. Fontos tudni, hogy legföljebb másfél-két centiméteres átmérőjű vesszőt, gallyat metszhetünk vele, az ennél vastagabb részek, ágak levágására minden esetben fűrészt használjunk.
A jó metszőolló legfontosabb tulajdonságai, hogy strapabíró, tartós, ugyanakkor könnyű. Nyele tenyérbe simul, aminek föltétele, hogy a nyél ne legyen se túlságosan rövid (mert föltöri a tenyeret), se túlságosan hosszú (mert akkor nem tudjuk elég nagyra nyitni az ollót). Kívánatos, hogy a nyele műanyaggal bevont legyen, ami meleg tapintásúvá teszi a szerszámot – ez különösen hidegben előnyös. A penge akkor jó, ha tartós, erős és lehetőleg cserélhető. Rugója ne legyen kemény, mert az a metszéskor plusz erőkifejtést igényel. A záródó olló könnyen ütközzön, aminek kiváló eszköze az ütközőre szerelt gumibetét.
Az ollók többsége úgynevezett mellévágó olló, aminek vágóéle a támasztópenge mellé simul, ott záródik. Fontos, hogy a pengék szorosan záródjanak, de úgy, hogy közben ne szoruljon meg a szerszám. Ha hézag támad a pengék között, az olló becsípi a befogott vékony veszszőrészt és roncsol.
A metszési szezon előtt mi magunk is megélezhetjük ollónkat. A pengének csak a domború oldalát fenjük, amihez különböző finomságú fenőköveket szerezzünk be. A fenőkövet élezéskor vizezzük be. Az élezés végén célszerű fenőszíjat is használnunk. Ha elkészültünk, töröljük meg az ollót, a pengét kenjük át finom műszerolajjal és így tegyük el a helyére a szerszámot.
Egy tipp: metszéskor, ha vastagabb részt fogtunk be az ollóval, a levágandó gallyat fogjuk meg a másik kezünkkel, és feszítsük a támasztópenge irányába, mert ezzel megkönnyítjük a vágást.