Új életmódbetegség: metabolikus szindróma

A metabolikus szindrómához vezető betegségek megelőzhetők, de a meglévő kóros állapotok is jól kezelhetők.
A betegség diagnózisának felállításához négy kockázati tényezőből legalább három megléte szükséges: elhízás, kóros vérzsír-összetétel, magas éhomi vércukorszint, emelkedett vérnyomás.

Elhízásról akkor beszélhetünk, ha az ember testsúlya legalább húsz százalékkal haladja meg az ideális értéket. A metabolikus szindrómára az alma típusú elhízás jellemző, amikor a zsír a törzs és a has körül rakódik le.

A koleszterin és a trigliceridek szintje szintén a metabolikus szindróma fontos mutatójának számít. Kóros vérzsír-összetétel akkor áll fenn, ha vérünkben túl nagy mennyiségű az LDL-koleszterin, magas a trigliceridszint, és a szükségesnél kevesebb a "jó" koleszterin, a HDL-koleszterin. (Ha a vérben sok a HDL, annak jótékony hatása van a szívre, ellenben a szükségesnél alacsonyabb HDL-koleszterinszint szívinfarktus vagy stroke kialakulására hajlamosíthat.)

A magas vércukorszint is jelentős kockázati tényező. Normális körülmények között a cukor hamar eltűnik a vérből és beépül az energiaraktárba, ellenkező esetben kórosan megemelkedik, így a vérben lévő glükóz a szervezet minden szervéhez és szervrendszeréhez - többek között a szívhez, az erekhez, a vesékhez és az idegrendszerhez - eljut. Ez az adott szerv vagy szervrendszer károsodásához vezethet. A magas vércukorszint gyakran vezet 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához.

A magas vérnyomás esetében a verőerekben túlságosan nagy nyomással áramlik a vér, ami károsítja az érrendszert: az erekre ható tartós  nyomásemelkedés következtében faluk megvastagszik, és veszít rugalmasságából. A létrejövő érelmeszesedés érintheti a szívet ellátó verőereket is. A magasvérnyomás önmagában nem okoz tüneteket, de szívinfarktus, stroke és veseelégtelenség kialakulására hajlamosíthat. Metabolikus szindróma esetén az felerősödik az érelmeszesedés folyamata, mely az artériák egyik leggyakoribb megbetegedése.

A legújabb kutatások szerint a metabolikus szindróma szoros összefüggésben van az anyagcserével, vagyis a táplálék feldolgozásának módjával. Normális körülmények között a táplálék cukor és egyéb alapvegyületek formájában kerül a vérkeringésbe. A vércukorszint megemelkedésekor a hasnyálmirigy inzulint termel. A sejtekhez kapcsolódó inzulin lehetővé teszi a glükóz bejutását, melyből a sejtben energia keletkezik. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a sejtek nem képesek reagálni az inzulinra. Egyes kutatások szerint ez az inzulinrezisztens állapot áll a metabolikus szindróma kialakulásának hátterében.

Megelőzni az inzulinrezisztenciát egészséges táplálkozással és sok mozgással lehet. Negyven év felett pedig tanácsos rendszeres orvosi vizsgálat, hiszen ez a betegség némán pusztít, panasz nélkül akár éveken át.