karfiol

A karfiol tápanyag- és vízigényes. Jól tűri a meleget. Egyetlen zárt, általában fehér rózsát képez.

A karfiolnak úgy, mint a brokkolinak őshazája Kis-Ázsia, a Földközi tenger partvidéke és Ciprus. Mindkét növény ősi káposztafélék válogató szaporításával, alakításával jött létre.
A karfiolt először az i.e. VI.században említik, s bár a Szíriából származó változatok már a XII. században eljutottak Spanyolországba, az angol és a francia piacra csak az 160-as évek elején került. Innen terjedt ezután Európa belseje, illetve az amerikai földrész felé.
A karfiol élelmi rostban gazdag, szénhidrátban szegény. Értékessé teszi magas ásványi anyag (pl. kálium) folsav- és C-vitamin tartalma. Kéntartalmú, illetve indol-vázas vegyületei hatékonyan segítik szervezetünk védekezését a rákos megbetegedések ellen. Elősegíti a máj lebontó, salaktalanító munkáját. Fogyasztása csökkenti a daganatok kialakulásának esélyét.
A friss karfiol levelei élénkek, a szorosan záródó fej rózsái krémszínűek. A szemcsés, "rizses" tapintású karfiolban a bimbók elkezdtek kinyílni. Az ilyen növény fogyasztható, bár fásabb lehet. A sárgás foltok túlérettségre vagy nyomódásra utalhatnak. Hűvös helyen 5 napig tartható el.

Sokan a káposztafélék királyának nevezik a karfiolt. Először a Közel_keleten termesztették, és a XIII: század folyamán került Európába. Virágait, rózsáit, nyersen vagy enyhén főzve, csőben sütve fogyasztják.