Fényességes zarándokhely

Sas Dezső mindennap délután háromkor kezd kipakolni, fél öttől fél kilencig teljes díszkivilágításban pompázik a portája, majd védett helyre hordja a kellékeket, este tizenegykor kerül ágyba. Nemcsak az aprócska fényforrások járulnak hozzá a csodás látványhoz, hanem a sok egyéb karácsonyi-téli figura és jelkép is.

Emberünk különleges szenvedélye valamikor tíz évvel ezelőtt kezdődött. Először csak a kerti növényekre aggatott apró fénypontokból álló füzéreket. Ám ahogy bővült a kínálat a hobbiboltokban, nála is egyre több különlegesség tűnt fel. Óriásit fejlődött ez az iparág: teret hódított a lézeres technika, a figurák pedig énekelnek, táncolnak. Sas Dezső ügyel arra, hogy minden esztendőben újítson. Nemcsak az interneten kutakodik, hanem nekivág a nagyvilágnak. A karácsonyi díszkivilágítás ötletét Svédországból hozta, megfordult már Németországban, Ausztriában is. És megmozgatja saját fantáziáját, lakatos lévén barkácsolt már néhány különlegességet.

A bámészkodók pedig csak jönnek, jönnek. Kisgyerektől aggastyánig. Előttünk járt ott egy 95 éves nénike, akit unokái fuvaroztak. Betoppantak már Székesfehérvárról, Biatorbágyról, Békéscsabáról is kíváncsiskodók. Nem hiányoznak a külföldiek sem, legutóbb németek, olaszok keresték fel a látványos portát. Mert bizony turistaszenzáció lett belőle. Már-már zarándokhelynek is beillik, több ezer ember fordul meg itt a karácsonyi időszakban. Nincsenek kizárva a kertből, így egészen közelről szemlélődhetnek, miközben folyamatosan kattognak a fényképezőgépek, forognak a videokamerák.

Búcsúzóul írnak néhány kedves sort a házigazda emléknaplójába, amit a hosszú téli estéken majd lehet olvasgatni a jó meleg szobában. Azt még senki sem mondta, hogy giccsesnek tartaná a látottakat. Karácsonykor amúgy is minden csillog.