Megosztás A cikk küldése! A cikk nyomtatása!

Barkácsoljuk az agyunkat!

2010. július 30. | péntek
Magyarországon húsz év alatt mintegy kétszázezer ember került kapcsolatba az agykontrollal. Száznál több országban tanítják, a legnagyobb létszámú tanfolyamok nálunk zajlanak. Kezdetben sok támadás érte a módszert, ma már a világ legrangosabb egyetemén, a Harvardon önálló tanszék működik kiegészítő orvoslás témakörben, ahol az agykontroll alapjait is tanítják. Hazánk legismertebb „alfajárójával”, dr. Domján Lászlóval beszélgetett Borzák Tibor.

– Mondják önre, hogy szélhámos?
– Minek is tagadnám, az elején gyakran előfordult. Korábbi munkahelyemen, az ORFI-ban a kilencvenes évek elején többen is megjegyezték, hogy becsapom az embereket, kihasználom a hiszékenységüket. Az idő azonban engem igazolt. Azóta több volt kollégám lett agykontrollos, mivel a saját maguk által megtapasztalt eredmények meggyőzték őket. De a kezdeti bizalmatlanságot is meg tudom érteni, hiszen a rendszerváltással sok olyan parapszichológiával, természetgyógyászattal kapcsolatos módszer tódult be az országba, ami korábban tiltottnak számított, és nem volt könnyű érvényt szerezni nekik.

– Ezek közé tartozott az agykontroll is?
– Igen. Sokan nem hittek abban, hogy ellazult állapotban képesek vagyunk hatni gondolatainkkal a testünkre, az immunrendszerünkre. Nemrég zajlott egy tudományos felmérés azok körében, akik elvégezték a tanfolyamot. Kiderült, hogy a válaszadók többsége ritkábban betegszik meg, kevesebb gyógyszert szed, valamint sokkal energikusabbak és jobb a hangulatuk.

– A módszernek köszönhetően?
– Egyértelműen. A feszültség levezetésére legjobb a relaxáció, az ellazulás. Érdemes elvégezni az úgynevezett gondolat-nagytakarítást is, vagyis mellőzni a negatív hatású szófordulatokat. Találkoztam olyan magyar hölggyel, aki sokszor mondta: „orrvérzésig dolgozom”. Gyakran vérzett az orra. Amióta nem mondja, nem vérzik.

– És mi történik, ha „torkig van” az ember?
– Annak torokprobléma lehet a következménye. Tudományosan igazolt, hogy a szavak mérhető szervi reakciót okoznak. Létezik olyan mentális technika is, mely által néhány hét alatt végleg megszüntethető a migrén. Az alváskontroll eredményei pedig azok számára jelentenek sokat, akik folyamatos álmatlanságban szenvednek.

– Mindezeket példákkal is alá tudja támasztani?
– Rengeteg e-mailt kapok, az emberek megosztják velem a sikertörténeteiket. Jeles lett a bizonyítványa egy diáknak, pedig tavaly megbukott. Meggyógyult egy nagybeteg, holott már lemondtak róla az orvosok. Ezek a beszámolók engem is lelkesítenek.

– Saját életében vannak-e sikertörténetek?
– Természetesen. Például az Agykontroll című könyv hazai sikere. Hét testvérem közül az Ausztráliában élő nővérem takarítás közben levert a könyvespolcáról egy angol nyelvű kiadványt, ami az agykontrollról szólt. Nem hitt az efféle varázslatokban, csupán azért olvasta el, hogy hátha talál benne valami ötletet, amitől gyerekei hatékonyabban tanulhatnak. Másnap véletlenül megpillantott egy agykontrolltanfolyamra invitáló hirdetést az újságban és nyomban beiratkozott. Fokozatosan változott meg a véleménye, mígnem felhívott telefonon: „Lacikám, tudom, hogy hihetetlen, mégis igaz!”

– Azonnal meggyőzte a nővére?
– Olyannyira, hogy én is elvégeztem egy tanfolyamot Svájcban, és megtapasztaltam, hogyan működik a módszer. Bátyámmal és sógornőmmel lefordítottuk a könyvet. Kölcsönkértem egymillió forintot a kiadásra, és az utcán kezdtem el árusítani a példányokat. Alfa állapotban jött az ötlet, hogy levelet kellene írnom Vitray Tamásnak, aki meg is hívott a műsorába. Aztán a televíziós szereplés meghozta az országos népszerűséget.

– Hát ilyenek a véletlenek…
– Nem hiszek a véletlenekben. Életünk a szabad akarat és a sorsszerűség furcsa keveréke. Nekem többször is megadatott, hogy lássam korábbi önmagamat. Egyik alkalommal francia szerzetesként tűntem fel, amit később egy tanítványom igazolt is. Róla szintén hipnózisban derült ki, hogy francia apáca volt, és ismerte azt a szerzetest, akit előző életemben én személyesítettem meg.

Cikkünk folytatását a Szabad Föld 30. számában olvashatják.
Előző1Következő

Ingatlanok.hu (X)

Több mint 176 ezer ingatlan.
Hozzászólások
Még nem érkezett bejegyzés.



Ki ne ismerné hosszú lábú, gömbölyded madarait, girbegurba utcáit, csetlő-botló, de nagyon is szerethető figuráit? Gombóc Artúrt vagy a balek nagy ho-ho-horgászt a bölcs kukac társaságában? És ki ne ismerné általuk rajzolójukat, Sajdik Ferencet? A nyolcvanadik születésnapját ünneplő művésszel beszélgettünk.
Megtanultuk már, de hányszor, hogy a történelmet a győztesek írják. Ennek megfelelően augusztus 20-át is minden politikai rendszer a saját elképzelései szerint alakította. Horthyék alatt körmenettel, lóversennyel, mulatságokkal; az ereklyés országzászló a történelmi Magyarország egységét hirdette. Rákosinál tisztavatás, tűzijáték, bábszínház, kultúrműsor, díszelőadás szórakoztatta a népet, a körmenet negyven évre tiltólistára került. A Szent István-napról előbb lekopott a szent kifejezés, majd 1948-ban felváltotta az új kenyér ünnepe, amit hamar egy még újabb elnevezés, az alkotmány ünnepe követett. A Ká­dár-kormány ezen a napon leginkább avatott: pályaudvart, iskolát, gyárat, üzemet, szállodát, lakótelepet, utat, bármit. A Dunán vízi és légi parádé zajlott, Debrecenben kitalálták a virágkarnevált. Az idei év az összefogás jegyében ünnepel, az árvízkárosultak lelki és anyagi megsegítéséről szól. Felvágják az ország tortáját, a tűzijáték az önmérséklet és a visszafogottság szimbóluma lesz. Mi pedig az egyre erősödő alkotmányozhatnékról beszélgetünk dr. Kolláth György alkotmányjogásszal.
Szalmakalapban, farmernadrágban fogad bennünket Györffy Sándor pomázi háza kapujában. Már többször is hívott, hogy látogassam meg pár éve felépített dombházában, melyet életigenlő kertje vesz körül. Szívesen mentem, hiszen a Házunk tája rovatban régóta együtt dolgozunk.
Biogazdálkodást folytat a hegyesdi Sátormapusztán az Angliából hazatelepült házaspár. A Tapolcához közeli tanyán vadkörtefák között legelnek a húsukért tenyésztett szürke marhák, ám a háziak a világért sem ennének belőlük.
A gazdálkodó ember egyik legnagyobb ellensége a jégeső. Védekezni eddig csak ott tudott ellene, ahol működött a jégelhárító rendszer. Jó húsz éve csak egy ilyen maradt az országban, pár hete viszont ismét fegyvereket állítottak csatasorba. Az ország hét pontján jégágyúk merednek az égre.