Megosztás A cikk küldése! A cikk nyomtatása!

Már a búcsúzásra gyúrok

2010. július 23. | péntek
Amikor én még kissrác voltam, ő huszonhárom évesen az Illés zenekarral megnyerte az 1968-as Táncdalfesztivált. A számok bűvöleténél maradva: ezen a tavaszon lett 65 esztendős, az Illés 1965-ben indult; 1945-ben született, idén 45 éves a zenekar; az 1966-os fesztiválon másodikak lettek, jövőre tölti be a 66. életévét; s remélhetőleg lesz 83, hogy az István, a király bemutatásával is legyen párhuzam. A hattyúdalra készülő Kossuth-díjas Szörényi Leventével beszélgetett Borzák Tibor.

– Tényleg abbahagyja? Kész az életmű?
– Nem, feltehetően az még nincs kész. De nem is egészen erről van szó. Hattyúdal című életműkoncertemen előadói és szerzői pályám legjava és lényege kerül előtérbe, ezután már csak zeneszerzéssel foglalkozom. Ezzel a színpadi búcsúval annak lehetőségét szeretném megteremteni, hogy ne kelljen többé igent mondanom, ha a színpadra invitálnak. Valójában jó ideje már erre sem kértek, mivel sem az Illés, sem a Fonográf nem létezik.

– Korábban viszont nem tudott nemet mondani, hiszen nem is egy búcsúkoncertet tartottak az Illéssel!
– Én nem nevezném búcsúkoncerteknek, hiszen a közönség igényelt bennünket. Sok bepótolnivalónk is volt, például Erdélyben korábban nem jártunk, most is csak Pásztory Zoli halála után jutottunk ki. Aztán Illés Lajos is itthagyott bennünket. Be kell látnunk: halad fölöttünk az idő. És megmondom őszintén, maga a koncertezés sem jelent már számomra olyan izgalmat, mint régebben.

– Nemrég emléktáblát avattak az Illés zenekar törzshelyén, a Kárpátia étteremben. Elkezdődött a mítoszteremtés?
– Több emléktábla nem lesz! Remélem, az senkinek nem jut eszébe, hogy szobrot készítsen rólunk, de ha mégis, azt sem tudnánk megakadályozni. Én úgy vagyok vele, amíg az embernek lehetősége van rá, végezzen el egyfajta összegzést. Nem feltétlenül önmaga, hanem a közönség számára.

– Elégedett az Illés-összegzésekkel?
– Változó. A leghúzósabbnak az 1981-es A koncertet tartom. Akkor még fiatalabbak voltunk, még tíz év sem telt el a szétválásunk óta. Izgatottságunkban szinte dupla tempóban nyomattuk a számokat. Némi cinizmussal azt mondhatnám: bemutattuk, hogyan kellett volna az Illésnek addig játszania.

– Később lassult a tempó?
– Igyekeztünk elkapni azt a ritmust, ahogyan eredetileg megírtuk. Ez élő koncerten nem mindig sikerült.

– Elmúlt hatvanöt éves. Fizikailag is kevesebbet bír?
– Persze. Soha nem vezetek gyorsan, nem viselkedek felelőtlenül az utakon, de azért szeretek lendületesen haladni. Az utóbbi időben viszont azt vettem észre magamon, hogy városon belül az átlagosnál sokkal óvatosabban és lassabban autózom. Egyszerűen azért, mert féltem az életem.

– Nem akar könyvet írni?
– Az Illésről jelentek már meg könyvek. A De ki adja vissza a hitünket? című válogatásban újságcikkek, interjúk mellett saját írásaim és a velem kapcsolatos III/III-as dokumentumok is szerepelnek. Egy időben több újság felkérésére írtam. A rendszerváltás előtt is gondolkodtam a világról, a magyarságról, emberségről, de eszembe sem jutott publikálni. Nem azért, mert féltem, egyszerűen nem létezett lap, amelyik ilyeneket közölt volna. Így hát a műveinken keresztül üzentünk.

– Van egy dossziéja, ezt írta rá: „Illés Lajos elszomorító halála kibiztosította a középszer fegyverét, és most hatalmas lyukat tépett a milliók által jól ismert és szeretett Illés-kép vásznán”.
– Ezt honnan tudja? Igen, van egy ilyen dossziém, elképesztő dolgok sorakoznak benne. Lajos a halála előtti éveiben nem volt teljesen a maga ura, a családi háttér keményen befolyásolta. Amikor meghalt, olyan nyilatkozatok jelentek meg, melyek méltatlanok a zenekarhoz, megpróbálták az én szerepemet kisebbíteni. Nekem Lajossal sosem volt semmi bajom.

Nem úgy Bródy Jánossal, akivel már korábban „összerúgta a port”, s azt nyilatkozta róla: „Bródy elvesztette a józan eszét, pedig volt neki”.
– Ezt most is fenntartom. Tini annál értelmesebb és okosabb ember, hogy elveszítse a józan eszét, mégis gyakorta előfordul.

Cikkünk folytatását a Szabad Föld 29. számában olvashatják.
Előző1Következő

Ingatlanok.hu (X)

Több mint 176 ezer ingatlan.
Hozzászólások
Még nem érkezett bejegyzés.



Tizennyolc évesen lett magyar fitneszkirálynő, majd két év múlva nemcsak Európa hevert a lábai előtt, hanem az egész világon a legjobbnak bizonyult. Napjainkban ő az egészséges életmód egyik hazai papnője – de mostanság főállásban a tíz hónapos Panna sugárzóan boldog édesanyja, minden más csak utána következik. Érthető, hogy Béres Alexandrával elsősorban az anyaság misztériumáról beszélgetett Szijjártó Gabriella.
Ki ne ismerné hosszú lábú, gömbölyded madarait, girbegurba utcáit, csetlő-botló, de nagyon is szerethető figuráit? Gombóc Artúrt vagy a balek nagy ho-ho-horgászt a bölcs kukac társaságában? És ki ne ismerné általuk rajzolójukat, Sajdik Ferencet? A nyolcvanadik születésnapját ünneplő művésszel beszélgettünk.
Megtanultuk már, de hányszor, hogy a történelmet a győztesek írják. Ennek megfelelően augusztus 20-át is minden politikai rendszer a saját elképzelései szerint alakította. Horthyék alatt körmenettel, lóversennyel, mulatságokkal; az ereklyés országzászló a történelmi Magyarország egységét hirdette. Rákosinál tisztavatás, tűzijáték, bábszínház, kultúrműsor, díszelőadás szórakoztatta a népet, a körmenet negyven évre tiltólistára került. A Szent István-napról előbb lekopott a szent kifejezés, majd 1948-ban felváltotta az új kenyér ünnepe, amit hamar egy még újabb elnevezés, az alkotmány ünnepe követett. A Ká­dár-kormány ezen a napon leginkább avatott: pályaudvart, iskolát, gyárat, üzemet, szállodát, lakótelepet, utat, bármit. A Dunán vízi és légi parádé zajlott, Debrecenben kitalálták a virágkarnevált. Az idei év az összefogás jegyében ünnepel, az árvízkárosultak lelki és anyagi megsegítéséről szól. Felvágják az ország tortáját, a tűzijáték az önmérséklet és a visszafogottság szimbóluma lesz. Mi pedig az egyre erősödő alkotmányozhatnékról beszélgetünk dr. Kolláth György alkotmányjogásszal.
Ahol a Nyír kezet fog a Hajdúsággal meg az Érmellékkel, a térképen apró fekete pöttyök jelzik, hogy ott még ma is tanyák bújnak meg a dombok mögött. Az Újléta, Vámospércs, Bagamér közötti háromszögben lévő tanyák egykori és mai lakói augusztus végén újból találkoztak Újléta-Ligeten.
A gazdálkodó ember egyik legnagyobb ellensége a jégeső. Védekezni eddig csak ott tudott ellene, ahol működött a jégelhárító rendszer. Jó húsz éve csak egy ilyen maradt az országban, pár hete viszont ismét fegyvereket állítottak csatasorba. Az ország hét pontján jégágyúk merednek az égre.