Hírességek lepik el a falvakat!

szerző: Csontos Tibor Többen még keresik a választ arra, hogy Ivády Gábor, a Heves megyei Ivád első embere renitens vagy egyszerűen kreatív figurája a helyi és alkalmanként az országos közéletnek. Ő volt az, aki a Kossuth téren koldult, hogy adományokat és kölcsönöket gyűjtsön egy megnyert pályázat önrészéhez, egy közösségi célokat szolgáló mikrobusz üzemeltetéséhez. Aztán országnak-világnak felkínálta a lehetőséget, hogy Ivádon vásároljanak maguknak halhatatlanságot: árulni kezdte a település nyolc új utcájának nevét, a legolcsóbb 24, a legdrágább 60 millióba kerülne. Ebből a pénzből építenék ki a szennyvízhálózatot, korszerűsítenék a közvilágítást, az óvodát, ebből épülne közösségi ház, terítenének új aszfaltburkolatot az utcákra és parkosítanának is.

A polgármester azt már elérte, hogy kicsiny hazánk a szájára vette a falut, de a világ nagy hírügynökségei is beszámoltak a halhatatlanság-bizniszről, s most itt a polgármester legújabb ötlete. Arra biztatja a hírességeket, hogy „fogadjanak örökbe” egy-egy kistelepülést és vigyék jó hírét a világba. Jól tudja, hogy ezeknek a községeknek, kisvárosoknak a többsége nem az ismertségért, hanem a túlélésért küzd, másrészt meggyőződése, hogy mindegyik településnek ezernyi értéke van, amelyek megmentésre, megismerésre érdemesek. Ezért is rukkolt elő az újabb, országos visszhangot kiváltott kezdeményezésével. Úgy véli, a kistelepüléseknek jót tenne, ha egy-egy híres művész, sportoló, közéleti személyiség pátyolgatna közülük egyet-egyet. A pártolókat meg kellene ismertetni az általa választott település történelmével, értékeivel, lakosaival, ezután a híresség bármerre is jár, hírét vinné a rokonná fogadott falunak, községnek, kisvárosnak, beszélne, mesélne róla, népszerűsítené az interjúiban. S persze, az sem lenne utolsó dolog, ha személyesen is megjelenne a falunapon, a községi fesztiválon, vagy a kisváros valamelyik jeles ünnepségén.

A felhívás nem maradt visszhang nélkül a művészvilágban. Ivády Gábor ugyanis sok színészt felhívott, vegyenek részt az örökbefogadásban. Így kapta Gálvölgyi János Ivádot. Rudolf Péter a Zala és Vas megye határán fekvő Magyarföldet babusgatja majd. Feleségével, Nagykálózy Eszterrel ott vásároltak házat. Ez a település arról is elhíresült, hogy a polgármestere Rátóti Zoltán színművész. Havas Henrik Tardonára szavazott. A Miskolc melletti település önkormányzatának ő kölcsönzött nyolcmillió forintot, s korábban erdőt, földet vásárolt ott, bízva a megtalált termálvíz későbbi hasznosításában. Hernádi Judit Gönyűt választotta, Sasvári Sándor Mátraszentlászlót, László Boldizsár Tengelicét, Dolák-Saly Róbert Bükkszenterzsébetet, Bagi Iván Emődöt, Vitray Tamás Görcsönyt, Ragályi Elemér Ragályt. Dés László egy somogyi falucska mellett döntött.

– Amikor ebben az ügyben felhívott az ivádi polgármester, nem volt kérdéses, hogy Kötcsét választom – mondja Dés László zenész. – Tíz éve van házam ebben a gyönyörű fekvésű, dimbes-dombos somogyi, hatszáz lelkes kis faluban, melynek tájképe szinte vonzza a „magyar Toscana” elnevezést. Nagyon jó viszonyban vagyok Feledy Gyula kötcsei polgármesterrel, akinek megemlítettem, hogy örülnék, ha Megyik János képzőművész barátommal ketten képviselhetnénk a falu népszerűsítését, jó hírnevének terjesztését. Jánosnak is van ott háza, ugyanúgy kötődik a településhez. Kértem, hogy a teendőinkkel kapcsolatos megbízólevél ezúttal kivételesen két névre szóljon. Mindenütt szeretnénk felhívni a figyelmet a falu szépségeire és segíteni gondjai megoldásában, újabban például a nagyszerű pedagógiai munkát végző általános iskola bezárásának megakadályozásában.

Bodrogi Gyula kedves ötletnek tartja a kezdeményezést, és bevallja, hogy Pétervására települést nem ő választotta, az ivádiak ajánlották neki.
– Még nagyon az elején tartunk, hiszen az ismerkedésen sem vagyunk túl – teszi hozzá Bodrogi Gyula. – Szeretnék majd alaposan tájékozódni, milyen értékek vannak arrafelé, mik a hiányok, miben kell segíteni, először ezeket kell feltérképeznem és csak utána lehet kieszelni azokat a teendőket, amelyekkel használhatunk Pétervásárának. Azonnal igent mondtam a felkérésre, mert szépen elmondták, mivel járna mindez, s ha sikerül megvalósítani néhány elképzelést, akkor különösen hasznos lehet ez az ötlet. Az sem baj persze, ha a környéken lehet vadászni...
Arra a kérdésre, hogy ha neki kellett volna választania, az ország mely csücskére szavaz, Bodrogi Gyula azt mondta, annyi szíve csücske van az országban, hogy jót tettek vele az ivádiak, amikor helyette választottak...