Citromfa a szobában

Természetesen a citromfácska készen is beszerezhető a nagy áruházláncok kertészeti részlegein vagy a faiskolákban, de amit mi magunk nevelünk, az mégiscsak más. Nem árt azonban egy kis szakismerettel fölvértezve hozzáfogni.

Mert például a legkézenfekvőbb szaporítási módról, a magvetésről tudni kell, hogy hátrányokkal jár. A magból fejlődő citrom ugyanis csak igen későn, 10-15 év után kezd el teremni, de még az is megeshet, hogy meddő marad, azaz egyáltalán nem hoz gyümölcsöt.

A megoldás a szemzés, amikor is a magról kelt, 2-3 éves citromfácskába nemes fajtáról származó rügyet szemzünk. A szemzést tavasztól őszig folytathatjuk, a magvetésre legjobb kora tavasszal sort keríteni. A citromnak – saját magoncán kívül – jó alanya a magról nevelt 2-3 éves narancsfácska is. A citromalanyon a nemes erőteljesebben növekszik, és a termés sokáig a fán marad. A narancsalany viszont a gyümölcs minőségére van jó hatással.

A nemes fajtájú citromot dugványozással is jól szaporíthatjuk. Erre a legkorábban a tavaszi időszakban kerítsünk sort; a nyugalomban lévő hajtásokról származó 2-3 leveles részeket ilyenkor gyökereztessük meg nedves földben. Nyáron a kert enyhén árnyékos, szélvédett zugában nevelt citromfa erősebb, edzettebb lesz, és jobban áttelel, mint az, amelyiket egész évben a lakásban tartanak. Noha a citrom általában igénytelen, télen is megkívánja a kiegyensúlyozott viszonyokat: lehetőség szerint állandó (16-22 fok közötti) szobahőmérsékletet, a mérsékelt öntözést és a jó megvilágítást (az ablakhoz közeli tartást). Ha nem érzi jól magát, a növény nemcsak az idősebb, 2-3 éves leveleit hullatja le (ami természetes), hanem a fiatalabbakat is, ami viszont már veszélyeztetheti a fa életét.

A citromfa csak a negyedik-ötödik elágazás után hoz virágot, illetve termést, amit azért jó tudni, mert ezen elágazások fölött már visszacsíphetjük a hajtáscsúcsot, így formálva terebélyessé a koronát. Visszacsípéssel célszerű korlátozni a fölfelé törő párhuzamos vezérágakat.