Jönnek, csak jönnek a tragikus történetek. A Kutyapostás meg – ugyan, mit tehetne mást – magára veszi a levélíró búját, hogy aztán maga is belesüppedjen a fájdalomba… Íme a levél, amit Fáy Árpád küldött – nomen est omen – Alsóvadászról…

Egy kivágott cikket kapott a Kutyapostás, amely a Petőfi Népében jelent meg. Küldője: N. Z. kecskeméti olvasónk, aki a cikk margójára ezt írta rá: „Ugyan ki vitatná igazságát? Ez is a Kutyapostáshoz tartozna!” Nézzük hát a cikket, amelynek címe: „A plüssmackó lelkű gazdik ebeit bugylibicskás állatvédők miskárolnák”. Íme:

Állatemberek okozta állatsorsok – újabb és újabb rémtettek…

Ígéretünkhöz híven ismerkedjünk tovább a rettegett kutyabetegséggel, a disz­plá­­­ziával, ezúttal is a Ma­­gyar Kisállat Ortopédiai Egye­­sület (MKOE) szakemberei (illetve honlapja) segítségével. Hogy kit mennyire érdekel ez a betegség, alapvetően attól függ, hogy tenyésztők vagyunk, vagy állatbarátok. Az előbbinek komoly érdeke is fűződik kutyája értékéhez, hiszen akár egész vállalkozását veszélyeztetheti egy disz­plá­ziás alom, az utóbbiaknak pedig négylábú társa egészsége, fájdalommentes élete a legfontosabb.

Ha már megszületett a kutyánk – folytatva múlt heti témánkat –, érdemes tájékozódnunk az egyik leggyakoribb és legtöbb szenvedéssel járó kutyabetegségről, a diszpláziáról is. Miután a Kutyapostás nem kutyadoktor, segítségül a Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület (MKOE) szakembereit (illetve honlapját) hívta.

Egy héttel ezelőtt a születésszabályozásról olvashattak, most következzen egy szülésről szóló írás. Közeleg az ősz, amely komoly megpróbáltatások elé állítja a kutyatartókat.

Egy írás a születésszabályozás fontosságáról, feladója a Hatvanban élő Rudas Aranka. „A menhelyek zsúfoltak, miközben kétmillió kutya csatangol az utcákon. A befogadható állatok többszörösét tartják: 8-10 helyett sokszor harmincan vannak összezsúfolva. Mindennaposak a verekedések, gyakori a gyengébb szabályos kivégzése, amit nem lehet mindig megakadályozni. Sok kutya depressziós vagy azzá válik. A dolgozók mindent elkövetnek a fentiek elkerülésére, de nem jut elegendő figyelem, törődés, simogató kéz minden egyes kutyára.

Néhány héttel ezelőtt Jancsikáról, a Hatvan városába majd’ beleveszett kiskutyáról írtunk, akinek egy idő után sötét felhők gyülekeztek feje fölött: egy reggel a lábát húzta, fején tenyérnyi beszáradt, véres seb volt. Valaki olyan erővel vághatta fejbe, hogy kilátszott a koponyacsontja.

A Kutyapostás folytatja a kis kutyalány, Fánika, múlt heti történetét. A mindössze négy hónapos kiskutyát pórázon vezette gazdája, amikor rájuk rontott egy póráz nélkül sétáltatott farkaskutya – a marcangolás nyomait kisebbfajta műtéttel lehetett csak eltüntetni. A németjuhász gazdája természetesen (!) nem volt ott a támadáskor, a messzeségből kiáltott oda Fánika ugyancsak lány gazdájának, hogy ugyan, kapja már fel a kutyáját. Nyilvánvalóan jó ötlet ez: egy őrjöngő farkaskutyával szembeszállni egy fiatal lánynak…