Eső hozta betegségek

Míg az elmúlt évek aszályos időjárása miatt legelőink egy része már nyár elejére kisült, most amiatt aggódunk, hogy a tartósan vizenyős, pocsolyás területeken a gyomok és a savanyú füvek elszaporodásával romlik a legelő takarmányértéke. Ennél nagyobb veszély, hogy az ilyen környezet optimális feltételeket teremt azoknak a kórokozóknak vagy kórokozókat terjesztő élőlényeknek, melyek gazdasági állataink, sőt az ember egészségét is veszélyeztetik.

A legrosszabb helyzetben a csatornázatlan települések árokparti, faluszéli legelői vannak, hiszen az eleve szennyezett víz az emésztőgödröket és a szeméttelepeket is kimoshatja, így a fertőző bélbaktériumok, valamint a talajból kimosott legkülönbözőbb kórokozók az ivóvízbe is bekerülhetnek. Az ár levonulása után a szerves anyagokban gazdag pangó vizekben lúgos rothadási folyamatok zajlanak, ezek a legkülönbözőbb baktériumok szaporodásának, hosszabb ideig tartó fertőzőképességének kedveznek.

Különösen veszélyesek a lépfenét okozó baktérium spórái, mert ezek a mocsaras, nedves talajban akár évtizedekig fertőzőképesek maradhatnak. A talaj akkor válik fertőzötté, ha a lépfenében beteg állatok ürüléke a földre jut vagy ha a lépfenében elpusztult hullákat nem földelték el elég mélyre. Amikor az elföldelés nem elég mély, különösen, ha a talaj nedvességtartalma is magas (60% fölötti) és a talajhőmérséklet is megfelelő, biztosítottak a spórásodás feltételei. Az ilyen talajon történő legeltetés vagy ezekről a területekről betakarított növényekkel való takarmányozás sem megengedett. A fertőzés forrása azonban nemcsak a talaj lehet: spórákat tartalmazhat az ivóvíz, de az álló- és folyóvizek iszapja is, ha az áradással fertőzött talajrészek sodródtak oda.

Számolnunk kell azzal is, hogy megszaporodnak azok a parazitás megbetegedések, melyek okozóinak fejlődéséhez vizes környezetben élő köztigazdára van szükség (például májmételykórnál a törpe iszapcsigára), vagy a kórokozó fertőzőképes lárvái éppen ilyen helyeken, a hosszú, nedves füvön érzik jól magukat (tüdőférgesség, gyomor- és bélférgesség).

Amennyiben ezt az esős időszakot felmelegedés követi, szúnyoginvázióra kell felkészülnünk. Nyugtalanító hatásuk gazdasági állatainknál akár termeléscsökkenéssel is járhat, és gyakori a bőrallergia (például lovak nyári ekcémája). Vizes, mocsaras területeken a szúnyogok olyan tömegesen támadhatják meg a legelő állatokat, hogy akár vérfogyottságot, kondícióromlást okozhatnak (például ló fertőző kevésvérűségét). Több kórokozó az emberre is veszélyes fonálféreg terjesztésében játszik szerepet (nyulak myxomatózisa, bőr fonálférgessége, szívférgesség).

Nagy valószínűséggel gyakoribbak lesznek a kullancsok által közvetített fertőzések is. Fokozott veszélyt jelent a rágcsálók, különösen a patkányok elszaporodása. Nemcsak gazdasági kártételük jelentős, de mind állat-egészségügyi, mind humán-egészségügyi szempontból állandó veszélyforrások. Egyetlen halom patkányürülék több százezer szalmonellabaktériumot tartalmazhat. Számos fertőző állatbetegség terjesztésében játszanak szerepet, ilyen például a trichinellózis, a leptosprózis, a sertéspestis és Aujeszky-betegség.