Gágogó ludak

szerző: Balogh Géza

De azért a nálunk fészkelő nyári lúd se vonul el minden ősszel: ha enyhébb az idő, áttelel.
A világ lúdcsaládja rendkívül nagy, negyvennél is több fajra oszlik. De mindre jellemző, hogy elsősorban növényevők. Kemény csőrükkel lelegelik a füvet, a vetést, lecsipkedik a leveleket, a bogyókat, a kalászokat. Ahol engedélyezik, ott előszeretettel vadásszák őket, mert a fiatal példányok húsa igazi csemege. Valamikor nálunk is fogalom volt a vadlibahúzás, de aztán annyira megritkultak szegények – főleg a nyári lúd –, hogy védelem alá kellett helyezni őket.

Újabban ez is lőhető, de csak szigorú ellenőrzés mellett. Ma nálunk 1000-1500-ra tehető a fészkelő párok száma, s mint minden liba, ez is a nádas, sásos, ősfüzes lápokat szereti. Többfele is költ a Kárpát-medencében, de sohasem nagy számban (e sorok írójának az egyik tiszalúci holtágmaradványban nyílt alkalma meglesni őket). A gyakorlott szem könnyen felismeri a különböző fajokat, de az amatőr madarászoknak nehéz feladvány. A nyári lúd ismertetői: csőrén nincs fekete mintázat, mint a többiekén, lába rózsaszínű, feje és nyaka nem sötétebb a test többi részénél, egyáltalán: jóval világosabb színezetű a rokonainál. A hangja jellegzetes gáng-gáng-gáng és a házi lúdhoz hasonlóan sziszeg. Növényi anyagokból készült fészkét mindegyik faj nádasok, mocsarak közelében a talajra rakja. A fészekalja 5-6 tojásból áll, a költési idő 27-28 nap; a fiókák szinte azonnal elhagyják a fészket, de még 50-60 napig a szülők etetik őket. Az utódgondozásban mindkét madár szerepet vállal. A párkapcsolat is rendkívül szoros köztük, életre szól.