Jönnek a kínai „nem”-ek?

Ez a határozott véleménye Mark Lynas írónak és veterán környezetvédőnek, aki a dániai fővárosban tartott klímacsúcson a Maldív-szigetek küldöttségét segítette tanácsaival. Lynas a The Guardian című brit lapban írott cikkében szem- és fültanúként számolt be arról, mi is történt Koppenhágában.

„Biztos vagyok abban, hogy ha a kínaiak nem lettek volna jelen a tárgyalóteremben, akkor olyan megállapodással távozunk Koppenhágából, hogy a környezetvédők szerte a világon pezsgőt bontottak volna. Kína azért hangsúlyozza a tárgyalások szörnyű végeredményét, hogy a nyugati vezetőkre hárítsa a felelősséget” – írta Mark Lynas.

A cikk szerzője szerint Kevin Rudd ausztráliai miniszterelnök és több nyugati vezető láthatóan értetlenül szemlélte, hogy Kína minden egyes számot (szén-dioxid kibocsátási határértéket) kitöröl a megállapodásból. „Miért nem említhetjük meg legalább a saját célkitűzésünk számait?” – kérdezte Angela Merkel német kancellár. Az ausztráliai kormányfő a mikrofonját ütögette, a brazil képviselő pedig a logikátlan kínai magatartást emlegette: a gazdag országok miért ne dokumentálhatnák egyoldalúan vállalt kötelezettségeiket?

„A kínaiak mindenre nemet mondtak... Merkel kancellár kétségbeesett kézmozdulattal engedett, most már tudjuk, miért: a kínaiak arra játszottak, hogy a koppenhágai megállapodás hiányosságaiért Barack Obamát tegye felelőssé” – írta Lynas. – „Láttam, hogy Obama elszántan küzd a megállapodásért, de a kínai küldöttség sorban minden vitás kérdésre nemet mondott”.

A szerző szerint a kínai stratégia egyszerű volt: csaknem két héten át akadályozni a tárgyalásokat, majd az utolsó zárt ülésen született hiányos okmányt úgy beállítani, mint ami bizonyítja, hogy a Nyugat megint cserben hagyta a világ szegényeit.

Mark Lynas szerint Kína szándékosan lesajnálta a diplomáciai szokásokat is: miközben az amerikai elnök ott ült a zárótárgyalásokon, a kínai székben Ven Csia-pao miniszterelnök helyett egy másodrangú külügyi tisztségviselő volt jelen. A világ vezetői hosszas várakozásokra kényszerültek, amikor a kínai tisztségviselő időről időre el eltávozott, hogy meghallgassa felettesei instrukcióit.

A koppenhágai csúcstalálkozón csupán tudomásul vették a klímára veszélyes üvegházhatású gázok csökkentésének szándékát. Számokat, kötelező felső határokat az okmány nem tartalmaz. Kína és a fejlődő országok zöme szerint a nyugati fejlett országok „felelősek” az ipari forradalomért, fizessék tehát ők az átállás költségeit.

A hidegháború idején a Szovjetunió volt az a hatalom, amely sorozatos nem-jeivel – Gromiko akkori külügyminiszter volt a „Mr. Nyet” – minden döntést megakadályozott. Jönnek a kínai „nem”-ek?