• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Magyar kadar

Szerző: Valló László
Legkevesebb háromszáz esztendeje érkezett hozzánk a kadarka a Balkán-félszigetről, s időközben olyannyira magyarrá vált, mint a (Dél-Afrikából származó) muskátli. Évszázadokon át hazánk legnagyobb területen termesztett vörösborszőlőjeként tartottuk számon, és csak néhány évtizede előzte meg a kékfrankos. Noha a korábbi időkben szinte minden borvidékünkön jelen volt, azért a kadarka igazi otthona a Kecel-központú Alföldi meg a Szekszárdi borvidék. (De még a Vaskút és Baja környéki ültetvények is szolgálhatnak jófajta meglepetésekkel, mint ahogy az Egri borvidéken is terem kiváló minőséget adó kadarka.)

Bíbor kadarka
Fotó:
Shutterstock

Népszerűségének egyik titka, hogy rendkívül igénytelen (de ha kimagasló minőséget várnak el tőle, igényes művelést kíván), edzett, jó szárazságtűrő és általában bőven terem. Tőkéje még a sovány homokon is erőteljes növekedésű, hajtásai mereven fölállóak, így akár támasz nélkül vagy egyszerű karós támasszal is termeszthető.

Komoly hiányossága viszont, hogy későn érik, könnyen rothad és fagyérzékeny. (Mivel a tőkéjét télire takarni kell, magasművelésre nem alkalmas.) Ha szőlője jól beérik, kiemelkedően zamatos borral hálálja meg a gondoskodást. Kötöttebb, löszös talajon (a Szekszárdi borvidéken) gazdagabb beltartalmú, testesebb és jobb minőségű bort ad, míg a lazább homokon (az Alföldön) szüretelt szőlőjének bora zamatos ugyan, de vékonyabb és üdébb.

Számos szakember egyetért abban, hogy a „kadarnak” (ahogy az Alföldön becézik) távlata van a mai, megváltozott igények, körülmények között is. Mivel az alapfajta leromlott, a jövőt a szelektált klónok jelentik, mint amilyen a fűszeres és a nemes kadarka.