Mindentudó tollfülű

szerző: Valló László

Csoda-e, hogy a mesék nagy tudású, bölcs madara lett? Még jó, hogy mókás tollfülei némileg enyhítenek a szigorúságán – már amikor láthatóak, mert csak izgalmi állapotban (például veszélyt sejtve vagy udvarláskor) emelkednek ki a kerek fejet fedő tollazatból. Halk madár, még a mély „húúú” hangból álló, egyszerű, ámde sokatmondó nászdalát is csak visszafogottan adja elő a korán – már február második felében kezdődő – nászidőszak idején.

Az erdei fülesbagoly hazánkban állandó madár, ám ősszel északról igen nagy számban érkeznek hozzánk rokonai, hogy itt vészeljék át a telet. Az éjszakát az év minden szakában csapatostul tölti a fák ágain, és ahol nyugalmat talál, oda társaival együtt évről évre visszajár. Nem kerüli az embert, parkokban, kertekben is megjelenik, vadászni azonban a mezőre megy. Csendben, az éj leple alatt kutat táplálék után, fáradhatatlanul irtja az egeret és a mezei pockot. Ez utóbbi pusztításában különösen is élenjár, a legkevesebb tehát, hogy megkapta a védett madár besorolást, természetvédelmi értéke ötvenezer forint. A téli időszakban különösen fontos az úgynevezett „nappalozó helyek” védelme, hogy a madarak nyugalmát ne zavarják meg. A kiszemelt fákon ugyanis nappal olykor tíz-húsz bagoly is összegyűlik, s ilyenkor könnyen sebezhetővé válnak.