Mosonmagyaróvár szennyese

Szikkasztót évek óta nem építhet senki, csak szennyvíztározót. Ugyanis a szikkasztó használatáért nemsokára büntetnek – egészen pontosan akkor, ha az önkormányzat megszavazza a rendelet-tervezetet és ha a szikkasztó használója nem tudja igazolni, hogy azt annak rendje és módja szerint kiszippantották. Igen ám, de egy jól megtervezett szikkasztót egy háromtagú család után körülbelül tízévente kell kiszívatni, vagyis csak nehézkesen igazolható, hogy a szennyeződés nem a talajba – vagy máshová – került. Persze most is van kerülőút: a szájhagyomány szerint, ha az emésztőtől három méterre építünk egy pottyantós vécét, akkor nem büntetnek meg.

A problémát az robbantotta ki, hogy kiderült: nagyon kevés szippantott szennyvíz érkezik be a tisztítótelepre. Mintegy hatszáz ingatlan nincs rákötve a városi csatornahálózatra Mosonmagyaróváron, és ezen most az önkormányzat rendeleti úton kíván változtatni. A képviselőtestület megtervezné a közszolgáltatás ellátását, a csatornára nem kötött ingatlanok rákötését vagy a zárt tározó kialakítására és a megfelelő szennyvízkezelés igazolására kötelezést. Az önkormányzat tervezete szerint eltörölnék a jelenlegi mentességeket (ami a házi átemelőre vagy a külön vezetéken működő berendezésre vonatkozik), „ösztönzésképpen” emelnék a közszolgálati díjat. Azt mondják, a problémás helyeken csak a szippantási díj tíz százalékát kellene fizetni. Kérdés, milyen alapon tart igényt a közszolgáltató arra, hogy a lakosság a saját pénzén üzemeltesse a szennyvíz szivattyújukat, illetve miért kell annak a 74 ingatlan tulajdonosának fizetni (ha csak tíz százalékot is), aki műszaki okokból nem tudja megoldani a rákötést?