• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Humor a hatalom pártján

Szerző: Ujlaki Ágnes
Egyfolytában ünnepli magát a Heti hetes, s olyan szempontból joggal, hogy tíz évig fennmaradni egy kereskedelmi tévében csak nagyon kevés műsornak sikerül. De hogy ez – minden színvonalesése és egyre fokozódó unalmassága ellenére – egyáltalán lehetséges, azt alighanem az első három évben megszerzett nimbuszának köszönheti.

Mert ugye tudjuk, hogy a humor mindig ellenzéki – remek is volt ez a műsor, csípős, szellemes. Egyértelmű volt persze már akkor is, hogy minden résztvevőjének kebelét baloldali-liberális eszmék hevítik, de hát akkor az az oldal volt ellenzékben, úgyhogy stimmelt. Az akkori hatalom némely melléfogásai, visszásságai igazán bőven szolgáltattak lehetőséget a kifigurázásra.

Aztán, elismerve, hogy ezeknek a szereplőknek nagy örömet okozhatott a váltás, azért kíváncsian várta a néző, hogyan fogják áthidalni ezt a nem könnyű helyzetet. Nem kis dilemma lehet: ezeknek a szellemileg, érzelmileg, anyagilag százszorosan elköteleződött embereknek most a saját táborukat, politikusaikat kellene górcső alá venni. Vagy nem is csináltak belőle problémát? Az egy Verebes Istvánon kívül senkinek nem okozott egyetlen percig sem meghasonlást, hogy a hajdani gyilkos humort megfékezve legfeljebb szelíden tréfálkoznak a hatalom dolgain? Hogy ugyanakkor most is főleg az orbánozás megy? Hogy nem, vagy alig találtak az utóbbi hét évben kicikizni valót?

Amúgy mindez meg is látszik ezeken a kiégett humoristákon. A tíz évvel ezelőtti arcokkal összehasonlítva meghízva, megöregedve s magukkal egyre elégedettebben ülnek székeiken e megmondóemberek. Csak már nem sok hitele van szavaiknak. Egy szubjektív megjegyzés: engem egyedül Hajós András tud olykor megnevettetni, akinek ugyan kár volt beülni ebbe a stúdióba, de aki még ma is őriz valamit önállóságából, egészséges szkeptikusságából. A többiek? Ők az elején felvettek egy-egy szerepet: Bajor, a piás színész, Hernádi, a csacska nő, Gálvölgyi, a szomorú, etikus bohóc, Jáksó, a hülye, Farkasházy, a művelt és mindenre emlékező – mára teljesen belekövültek szerepeikbe. Nem humorosak, nem hitelesek, nem érdekesek.

A stúdió közönsége persze tombol a gyönyörűségtől. Rendben, ez a dolguk. De a tévénézők között is vannak, akiknek elég egy négybetűs szó, és máris a térdüket csapkodják. Mások meg már oda sem kapcsolnak évek óta. És vajon a szereplők – valaha gondolkodó értelmiségiek, művészek, alkotók – lelkük mélyén is úgy érzik, hogy megérdemlik ezt a napok, hetek óta tartó ünneplést?

Címkék: Az én képernyőm