• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

A temetők a máról is mesélnek

Szerző: Csontos Tibor
Tóth Tamás szegedi történelem szakos tanár eleddig sok száz temetőt keresett fel, ezernél is több temetésen vett részt, adatbázisában harmincötezer sír szerepel. Magánszorgalomból, saját pénzéből végzi a sírhelyek kutatását, a temetők dokumentálását.

Mostanáig tizenöt megye és Budapest, továbbá Ukrajna, Szerbia, Románia számos temetőjében járt. Első publikációja a Csongrád megyei temetőkről jelent meg 2001-ben, ezt követte a rákoskeresztúri izraelita temetővel foglalkozó adattára. A legújabbat, a vajdasági temetőkről szóló kötetét Szabadkán mutatta be.

– Miről árulkodhat a temető?
– A temető képe az országról, a településről is árulkodik, még az országon belül is jócskán vannak eltérések, nem beszélve Kárpátalja vagy a Vajdaság temetőiről. Ez utóbbiak jóval gondozottabbak, mint az itthoniak. Igaz, arrafelé a halálhoz, a halottakhoz is másként viszonyulnak, anyagi lehetőségeikhez képest többet költenek a sírok rendben tartására. Sokáig a harmincas években, német mintára létrehozott debreceni köztemető volt számomra az etalon.

– Felhívja a figyelmet, ha az adatgyűjtés során közismert ember elhanyagolt sírjával találkozik?
– Hild József, az egyik legnagyobb magyar építészt sírjára 1924-ben temettek rá. A neves újságíró, kabarészerző Gádor Béla sírja nincs már meg. Szabadkán a város híres szülötte, Csáth Géza író sírjára 1968-ban temettek rá. A szobra látható a főtéren, de a sírja negyven éve nincs már meg. Világ- és Európa-bajnokságok magyar érmeseiről gyakran a sportági szövetségek sem tudják, mikor haltak meg, s azt sem, hol vannak eltemetve.

– A rabtemetők sorsa hogyan alakult?
– A hiedelmekkel ellentétben Maléter Pál, Nagy Imre és Szilágyi József földi maradványainak kivételével mindenkiének a sorsa nyomon követhető volt, hová temették a kivégzés után. Szinte ugyanez vonatkozik az 1945-46-ban kivégzettekre is. Bár Szálasi Ferenc, Imrédy Béla, Bárdossy László temetési helye nincs feljegyezve, mindenki másról tudni, hol nyugszik. Már 1995-ben kiderítettem, hogy keresztúri 298-as parcellába kiket temettek, s hogy a 301-esben nem csak ötvenhatosok vannak. Megpróbáltam adatolni az egykor a szalagcímekben szereplő híres bűnözők nyughelyét is, köztük a negyvenes évek gátlástalan gyilkosa, Hekus Dönciét is: az ő sírjára már nagyon régen rátemettek a Megyeri úti temetőben.

– Temetőtörténésznek lenni szomorú foglalkozás?
– Cseppet sem, de hadd javítsam ki: mindez nem temetői történészkedés, hanem dokumentátori munka. Célom a sírok feltérképezése, hol nyugodott a keresett személy. Korábban a magyarság sírhelyadattárának elkészítéseként határoztam meg a munkámat. Életre szóló feladat, de annyi helyen jártam már, hogy van esély a befejezésére. Egyfajta virtuális pantheon létrehozásán dolgozom. A Magyar Életrajzi Lexikonban tizennyolcezer címszó szerepel, én már harmincötezernél tartok az adatbázisomban. Terveztem, hogy az egészet könyvben jelentetem meg, de ez lehetetlen.

Címkék: Kegyelet