• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Vall a szöszi

Szerző: Ujlaki Ágnes
El nem tudom képzelni, mi indíthatja a celebeket arra, hogy legbensőbb magánügyeiket pironkodás nélkül megosszák vadidegen olvasók tízezreivel, nézők százezreivel. (Mármint a pénzen kívül, természetesen.) Vélhetőleg átmennek egy kisebb metamorfózison: átlag vagy átlagon aluli emberekből előbb ismertekké válnak, aztán jön a siker, rajongókra tesznek szert, végül addig facsarja őket a bulvármédia, amíg lesüllyednek a mocsárba a többiek közé. Persze az utolsó fázis elmaradhat, a siker elvezethet akár a Kossuth-díjig. De az esetek többségében inkább a pletykalapok hasábjaira…

Ha meg aztán valaki Hajdú Péterrel haverkodik, már nincs is visszaút. Itt van például Szabó Zsófi. Jó családi háttér, Nemzet Színésze édesapa, gondoskodó édesanya, polgári otthon. Dús szőke haj, szexis idomok, szép pofika. És mogyorónyinál kisebb tehetség. Ez utóbbi tán már mínuszban is jelölhető, mindez azonban nem akadályozza meg a leányzót, hogy színésznőnek tartsa magát. (Édes istenem, ha ő színésznő, akkor micsoda Ruttkai Éva, Udvaros Dorottya, Básti Juli?) Amúgy meg igaza van, hiszen ő a TV2 napi szappanoperájának fő sztárja, akiről többet írnak a bulvárlapok, mint a többi szereplőről összesen. Na, nem a művészi teljesítményéről – mondjuk, amint Amerikából hazatelepül és akcentussal beszéli a magyart, vagy a szerelmével nyaggatja a szerencsétlen fiatal papot, netán rövid időre kissé megőrül –, hanem számtalan, általában szintén celeb pasijáról. Ha pedig ez a téma kimerül, akkor a Hajdú házaspárral való barátságáról.

Na, ez utóbbi vezetett ahhoz, hogy Zsófi feltárta lelkét az ország népének. Jó, „csak” 686 ezer nézőnek, de előtte és utána is címlap, belső cikkek – Hajdú Péter ért ám a promócióhoz. Egy egész Frizbi szólt arról, hogy a lány miért vonult el a „világtól” két és fél hónapra. Olyannyira, hogy még keresztfia, a kis Hajdú anyák napi ovis ünnepségére sem ment el – mint ahogyan arról a bulvársajtóból értesültünk. Köztudott, hogy édesapja, a nagyszerű színművész áprilisban elhunyt. Hát hogy, hogy nem, egyeseknek sikerült a szomorú tényt a lánya reklámozására fordítani. Mindenki meggyászolja szeretett édesapját, még az ismert emberek is, mégsem szokás ebből bulvárműsort készíteni. Nem kétlem Zsófi gyászának sem a mértékét, sem az őszinteségét, de volt az egészben valami idegesítően őszintétlen és ízléstelen. Ahogy a szöszi arról vall, hogy gyásza okán öngyilkos akart lenni. Vajon mennyire életszerű, hogy egy 25 éves lány utána akar halni a 84 éves apjának? És mondja, mondja, közben „színésznősen” sír: könnyei úgy gördülnek le szép arcán, hogy egyetlen vonása sem torzul el közben.

Nem ő tehet róla, hogy ebbe belevitték, nem hinném, hogy felfogta volna, csak Hajdú szokásos játszmáinak alanya és tárgya. A műsorvezető kipróbált, résztvevő arckifejezését felöltve, egymás után tette fel álságos kérdéseit. Csakúgy, mint korábban a rákban haldokló barátjának, a gyermekét elvesztett apának – és mindenkinek, akitől a nézettség emelkedését várhatja. S a csacska kis szőke csak beszél, mondja, például ilyeneket: „A lelkem kiszállt a testemből és most visszaszállt.” Úgyhogy örülhetünk: elmúlt a veszély, Zsófi mégsem lesz öngyilkos.

Már csak azért sem, mert mire adásba került a beszélgetés, már vígan pózol a bulvárlapok hasábjain a legjobb barátnőjével, Hajdúnéval. Én meg ismét rájövök, miért nem bírom Hajdú Pétert.

Címkék: Az én képernyőm