• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Az én képernyőm: Másodszorra még jobb

Szerző: Ujlaki Ágnes
A sikeres műsorok (filmek, sorozatok) sorsa az újabb és újabb évad. Amíg csak utol nem éri a végzete, hogy a néző halálra unja magát rajta. Nos, Az ének iskolája még nem tart itt. Ez volt a második évad, és a TV2 gratulálhat magának: remek ötlet volt műsorra tűzni, ráadásul a második nekifutás sokkal jobb lett, mint az előző.

Úgy látszik, komolyan gondolják, hogy a jövőben erősítik a családi tévé imázst. Ez megfelelő út hozzá, hiszen látható, nem kell kutyába lemenni ahhoz, hogy a néző remekül szórakozzon. Jót tettek a műsornak a finomítások is, az, hogy most nem voltak kiesők és szinte végig szerethettük a „versenyzőket”. Akiket biztos kézzel úgy válogattak össze a műsorkészítők, hogy a 16 gyerek 16 féle karakter legyen. Most játékos-tanulósra formálták a stílust, nem celebesedtek el a gyerekek, nem affektáltak, nem nagyoskodtak, abbahagyták a tanárok manipulálásának kísérleteit is…

Most mindenki elhitte, hogy nem dől össze a világ, ha nem ő nyer. Sőt még Friderikusz is visszafogta magát, egyáltalán nem tolta előtérbe a személyét, viszont minden megmozdulásából látszott, hogy nagyon szereti a gyerekeket.

Különböző indulású fiúkat és lányokat ismertünk meg a két hónap alatt, más-más gyökerekkel. Akadt köztük igen nehéz sorsú családból jövő, aztán csak fele részben magyar, határon túli. És sok roma gyerek is, ami persze, ismerve e kisebbség muzikalitását, nem is meglepő. A tehetségkutató versenyekben mindenkor nagy arányokban indulnak, hiszen sokuknak ez az egyetlen kiugrási lehetőség. Volt köztük két olyan gyerek is, akik sikeres zenészcsaládból származnak. Egyikük, a magasan képzett, jómódú, ismert roma zenészcsalád sarja (ő nyert), s a másik, egy híres énekes szép kislánya (ő is a legjobbak közül való). Érdekes módon, minden előítéletet megcáfolva, a két legszerényebb, legjobb modorú, legszorgalmasabb kiskamasz – amiért minden dicséret megilleti a szüleiket is.

Utoljára hat gyerek maradt, három fiú, három lány. A zsűri és a kibővített szakmai ítészcsapat végül a 15 éves Berki Artúrt kiáltotta ki győztesnek. Szerencsére nem a közönség szavazott, hanem a valódi hozzáértők. Artúr meglepetés volt, mert akadt nála hatalmasabb hangú (mint például Sztojka Vanessza), karizmatikusabb (Radics Jani), meghatóbb (Mata Ricsi) – de mégis ő az, akinél minden együtt van: szép, bársonyos hang, nagyon erős muzikalitás, tudatosság, zenei intelligencia, megnyerő modor, remek megjelenés. Meggyőző az első helye. (Még az internet névtelen népe is többségében egyetért az eredménnyel, ami nagy szó, mert ilyenkor mindig sok a kötözködő.)

Még néhány szó a zsűriről. Olyan elkötelezettség, olyan szeretet és olyan tanári tehetség áradt minden megnyilvánulásukból, ami jelentősen megemelte a műsor amúgy is jó színvonalát. Király Viktor is felnőtt a feladathoz, sokkal jobb volt, mint tavaly: ő a fiatal és laza tanár, amúgy énekesként is sokat fejlődött. Szandi csupa szív, lelkes lénye igen szeretetre méltó, bár én mindig levonnék a gázsijából, amikor a „cuki” szót kiejti a száján. Szulák Andreáról régóta tudni, hogy legintelligensebb énekesnőink egyike, most kiderült, hogy kiváló pedagógus is. Hajós Andrással elfogult vagyok: kedvenc tévés személyiségem, de alighanem mindenki egyetért velem abban, hogy a műsor jó szellemiségének egyik meghatározója. Aki nemcsak énekre, hanem életre is tanít, okos és szellemes minden mondata. Most néha egészen megható volt, ahogyan a fanyar, önironikus külső páncél mögül elő-előbukkant az érzelmes, meleg, apai szív.

Jó kis műsor volt ez, vidám, szép és lenyűgöző pillanatokkal. Ebben az évben ez már a második nagy siker, hiszen ugyanezt elmondhatjuk a Sztárban sztárról is. Csak el ne koptassa őket a tévécsatorna. Ha, mondjuk, csak kétévenként indítanák újra, mindenki már alig várná!

Címkék: Az én képernyőm