• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Béla bácsi csak söpör

Szerző: Ujlaki Ágnes
Magánemlék: a kislányom annak idején népitánc tagozatos osztályba járt az általános iskolában. Valamennyi év végén volt egy maratoni előadás, melynek során mind a nyolc évfolyam bemutatta a tudását, mintegy 15-20 percben.

Ez nyolccal beszorozva, plusz az üresjáratok, szünet: úgy három és fél órásra kerekedett az este. Örökkévalóságnak tűnt. Persze a szülőkből álló nézőközönség az elhivatott tanárokra, a kiváló iskolára és a gyerekek lelkesedésére tekintettel nem állt fel, ha a saját gyereke műsorszáma lement, pedig igazából mindenkit csak az érdekelt. Amiért valahogy mégiscsak elviseltük, az az olyan pillanatoknak köszönhető, amikor a kis elsősök hárman négyfelé forogtak, vagy amikor Gergő lábáról lerepült a két számmal nagyobb csizma és onnantól fehér zoknis féllábon járta tovább a csürdöngölőst. Meg a látvány, hogy a hetedikes-nyolcadikos fiúk lány párjaik válláig sem értek. Aztán letelt a nyolc év, és én fellélegezhettem, hogy nem kell már keményítenem az alsószoknyát, ami sohasem sikerült olyan szinte derékszögben szétállóan ropogósra, mint például a Dettié. De utána még évekig nem tudtam rászánni magam, hogy népi táncot nézzek!

Ez jutott az eszembe az RTL Klub Szenzációs négyes című show-műsorát nézve. Váltakozó nívójú produkciók mennek. Aranyos: Szabó Zsófi virtuálisan mond együtt népmesét az édesapjával, vagy Magyar Attila kutyát idomít. Lenyűgöző: lányok a levegőben akrobatáskodnak. Röhögtető: Oszvald Marika pankrátorkodik. Durván tahó: ÉNB Lali és Szabó Simon a férfiasságát egy szál törülközővel takarva pucérkodik. Ezeket nézi-nézi az ember, s azzal vigasztalja magát, hogy még mindig jobb, mintha egy politikai vitaműsor előtt ülne. És igen, itt is azok voltak a legjobb pillanatok, amikor Keresztes Ildikó bűvészmutatványába nem is egy baki csúszott, de a legutóbbi bűvészkedés igencsak amatőrre sikerült. No és persze az élő adásba véletlenül bekeveredett takarító! Béla bácsi rendületlenül söpörte a konfettit, alig lehetett kitessékelni. Rosszindulatú kommentelők azzal gyanúsítják a csatornát, hogy ez megrendezett jelenet volt. De ha így is történt, a stúdióban fellépők és a műsorvezető nem volt beavatva, mégis nagyon jól fogadták Béla bácsi magánszámát, azonnal kiaknázva a helyzet humorát.

Egyébként is rengeteg a nevetés a műsor alatt. Ez nagy részben a kiváló zsűrinek köszönhető. Ganxta Zoli ezúttal leveti a magára vett blazírt pofa szerepet, és időnként szellemes is tud lenni. Ráskó Eszter üdítően új arc. A standupos lánynak kitűnő a humora – hát még ha éktelen hadarása miatt nem csak minden második mondatát értenénk! És mindenekelőtt Alföldi Róbert, aki bármilyen műsorban zsűrizik, soha nem válik „celebbé”, mert akkora színházi teljesítményfedezet áll mögötte. Kíméletlenül lepontozza, kicikizi a gagyit. Ahogy halad előre a műsor, Alföldi egyre veszít a komolyságából, mint aki felfedezte, hogy ez a nagyon vegyes színvonalú esztrád nemigen érdemel szakmai elemzést, így ő is belemegy a bolondozásba. És valóban: igazán oly mindegy, melyik csapat nyer, egyáltalán nem kell komolyan venni az egészet. Már az is vicces, hogy a műsor által szerződtetett zsűri kegyetlenül lepontoz egyes számokat, a szóbeli kritikákról nem is beszélve. Hasonló műsorok áradozásaihoz képest ezt kifejezetten kellemes hallgatni.

A kritikusok eléggé lehúzták a műsort, a nézettsége is esett. Lehet, hogy velem van a baj, de én képes vagyok nézni. Mert a műsor sem veszi komolyan magát, leginkább nevettetni akar. És ez sikerül is neki, legalábbis az én esetemben.

Egy időre azért most elég lesz az RTL Klub show-műsoraiból. Legközelebb talán egy, éjjel 2–4 között vetített koreai–maláj művészfilmről fogok írni.

 

Címkék: Az én képernyőm