• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Égetéssel gyilkolunk - Szegénység és információhiány miatt fullasztó a levegőnk

Szerző: Hardi Péter
SZEGÉNYSÉG ÉS INFORMÁCIÓHIÁNY. Vélhetően e két okra vezethető vissza, hogy európai viszonylatban Magyarországon a legszennyezettebb a levegő, számos vidéki településünkön pedig rosszabb, mint a hírhedten szmogos Pekingé. Az okok egyértelműek: a rossz fűtési szokások, a lignittől a rongyon át a nedves fáig.

A légszennyezésért már nem a szocialista nagyipart és a füstfelhőket eregető járműveket kell okolni – a fő mumus a rossz fűtési szokásunk
Fotó:
Kállai Márton


Sokakban él a tévhit, hogy a levegő szennyezettségének fő felelőse a közlekedés. Felelőse, de nem elsődlegesen, ugyanis az a füstfelhőket eregető járművek kiszorulásával jelentősen csökkent. A másik tévhit az iparhoz kötődik. Ez sem alap nélküli, ám a szocialista nagyipar összeomlásával a gyárkémények a korábbi füstnek és koromnak csak a töredékét eregetik a levegőbe.

A légszennyezés két fő felelőse manapság – különösen vidéken – az avarégetés és a háztartási tüzelés.

Bár az avarégetés csak időszakosan okoz légszennyezést, viszont akkor annál nagyobbat. Érdeklődésünkre Urbán Csilla, a Humusz Munkaszövetség programfelelőse elmondta, hogy a kerti hulladék égetése tavaly március óta tilos az Országos Tűzvédelmi Szabályzat értelmében.

Aki a rendelkezést megszegi, az alsó hangon százezer forintos büntetésre számíthat, amely akár félmilliósra is rúghat. De nem mindenki sért jogszabályt, aki éget, ugyanis a törvényben ott a kiskapu: az önkormányzatok kijelölhetnek olyan napokat, amikor mégis szabad az égetés.

Így aztán éget is a magyar, amennyi a csövön kifér. S nem tudja, hogy a levegő mérgezésével közben magát is, a környezetét is gyilkolja. Ahelyett, hogy komposztálna a konyhában keletkező szerves anyagokkal együtt. Az ugyanis egy idő után virágföld minőségű humusszá alakul.

Észak-Magyarországon vizsgálta a falvak levegőjének minőségét Lenkei Péter. A Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője néhány külföldi szakértő társaságában a leginkább egészségkárosító, vagyis az egy mikrométernél kisebb részecskék számát mérte.

Amíg Jósvafőn az egy mikrométernél kisebb részecskéből „csak” 6–10 ezert találtak köbcentiméterenként, addig Miskolcon már 10–15 ezret. Ez hasonló a fővárosi értékhez. Bódvaszilason a domboldalban, ahol korán reggel még nem volt szennyezett a levegő, a részecskék száma 2800 alatti maradt, majd lent a faluban, a füstölgő kémények között megemelkedett 15–20 ezerre.

A Bükk hegyei közt, Répáshután a
tiszta levegő helyett 35 ezer részecskét
mértek köbcentiméterenként.

A „bajnok” azonban kétségkívül Arló, ahol délután négy-öt óra körül, amikor az emberek a munkából hazatérve begyújtottak, 110–120 ezerig meg sem állt a számláló.

Csak összehasonlításképpen: ha Peking legszennyezettebb részein, a főutak mentén 25–30 ezer körüli értéket mutatnak a műszerek, az már bekerül a világsajtóba. Ez az érték éppen a bükkábrányinak felel meg...

Az okok egyértelműek: a rossz fűtési szokások. Maga a szénfűtés nem lenne baj, ha a szén jó minőségű. De nem az. Ahol például az egyébként is alacsony fűtőértékű lignitet lapátolják a kályhába, ott rengeteg káros anyag kerül a levegőbe.

Valójában az ilyen szenet csak az erőművekben szabadna hővé alakítani, ott, ahol a kéményeken megfelelő a szűrő – ellentétben a háztartásokkal.

Szomorú kuriózumnak számít a rongyfűtés szokása, amely a füzesabonyi járásban terjedt el. A bálás ruha egy válogatóból kerül ki, ahol rendkívül olcsón adják a szállítmányok egyébként értékesíthetetlennek bizonyuló részét. De még így is jól jár a vállalkozó, hiszen különben neki kellene fizetnie a megsemmisítésért.

A legrászorultabbak pedig veszik, mert fűteni kell valamivel. Hogy közben a saját és környezetük levegőjét mérgezik? Bocsánat a hasonlatért: inkább a lassú rák, mint a gyors fagyhalál…

Elterjedt szokás a rászorulók között a szemét égetése is, amit bizonyít, hogy a téli időszakban a telepekre egyharmaddal kevesebb hulladék érkezik. Pedig ez az előző példákhoz hasonlóan veszélyes, különösen, ha műanyagot is tartalmaz.

Mit lehet tenni a jelenség ellen, tettük fel a kérdést Lenkei Péternek.
Jogszabály már most is tiltja a hulladékégetést (ide tartozik a rongy is), ám ez annyi, mint halottnak a csók: ha a rászorulók ki tudnák fizetni a bírságot, akkor már a megfelelő tüzelőre is telne…

Szigorítás helyett első lépés a lakóépületek szigetelése, illetve annak támogatása lenne. Mindemellett segítene a helyzeten a nagymértékű állami hozzájárulás a jó minőségű kazánok vásárlásához. És ami a nyugati országokban egyáltalán nem ismeretlen: a falvakban is érdemes távfűtésben gondolkodni. Messze ez a legolcsóbb, ráadásul környezetkímélő megoldás.

Addig is, amíg mindez megvalósul,
érdemes felvilágosító kampányokba
kezdeni – hasonlóan ahhoz,
amelyet a közelmúltban a Földművelésügyi
Minisztérium indított Fűts
okosan! címmel. Ennek segítségével
is érzékelhetik a hulladékkal fűtők,
miképpen teszik tönkre a kazánjukat,
a kéményüket és az egészségüket.

Nem lenne haszontalan megtanítani
a helyes fűtésre azokat, akik
ezen ismeretek híján vannak. Például
jó tudni azt, hogy aki nedves fával
fűt, az saját magával is kiszúr, mivel
a 20 százaléknál magasabb nedvességtartalmú
fa hőértéke alacsonyabb,
mint azé, amelyet kiszárítottak.

A légszennyezés elsősorban a
szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért
felelős, valamint természetesen
a légzőszervi problémákért.

S hogy mindennek hazánk lakossága
különösen ki van téve, bizonyítja a
tény: lakosságarányosan a világon
légszennyezés következtében Kína
után Magyarországon halnak meg a
legtöbben. Egymillió lakosra vetítve
938-an. Ez azt jelenti, hogy idén
több mint kilencezer áldozatot szed a
szennyezett levegő.


 



NINCS IDŐ KIVÁRNI
A levegő szennyezettségének több oka is van, osztotta meg véleményét érdeklődésünkre Stieber József, Bódvaszilas önkormányzati képviselője. Elsőként említette, hogy az Északerdő Zrt. szociális tűzifa gyanánt frissen vágott terméket értékesít a rászorulóknak. Márpedig aki igénybe veszi a juttatást, annak nincs annyi tartaléka, hogy megvárja, amíg kiszárad a fa, hanem a szállítás után nyomban fűteni kezd vele. Talán kevesen tudják, hogy az eltüzelt nedves fa szén-monoxid-tartalma 50-szerese, a koromtartalma pedig akár százszorosa is lehet annak, ami a kivágást követően legalább hat hónapig szárad. Különösen igaz ez akkor, ha valaki a nappal gyűjtött fát már este a kályhába veti.
Másik okként a hulladékégetést említette Stieber József.
Az országban anyagiak miatt ma már legfeljebb az új építésű házak egy részébe kötnek gázt, viszont annál gyakoribb, hogy a felhasználók visszaállnak a vegyes tüzelésű kazánra. Ezek egy része afféle házi hulladékégető műként funkcionál. Hulladékot csak akkor szabad égetni, ha olyan szűrőt, füstgázmosót építenek a kéményre, mint amilyen a nagy égetőkön van. Ha ez nincs – és a háztartásokban természetesen nincsen –, akkor a műanyag palack, a festett fa vagy éppen a használt pelenka súlyosan rákkeltő anyagokat bocsát ki égés közben. A magyar lakosság egyebek között ezért is él hat évvel kevesebbet, mint az Európai Unió légszennyezéssel kevéssé sújtott régióiban lakók.
Mit lehetne tenni? – kérdeztük a képviselőt is. Egyrészt a jogi háttér megerősítésére van szükség. Nem életszerű, hogy az égetéssel szabálysértést elkövető lakos ellen a járási központban lehet panaszt tenni. Mire kijön az ügyintéző, talán már egészen más a helyzet, nem beszélve arról, hogy ki sem jön. A megoldás második része a kizárólag száraz tűzifa árusítása, a harmadik pedig a katalizátorral felszerelt, korszerű tüzelőberendezések beszerzésének nagymértékű állami támogatása. Végül pedig a tudatformálásra nem évi néhányszor tízmillió forintot kellene költeni, hanem ennél sokkal magasabb összeget.



Az lenne az ideális, ha a kivágott fa hat hónapig száradna, mielőtt fűteni
kezdenénk vele


A légszennyezésért már nem a szocialista nagyipart és a füstfelhőket
eregető járműveket kell okolni – a fő mumus a rossz fűtési szokásunk