• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Éltető nedvek

Szerző: Palágyi Edit
A VÉRÁTÖMLESZTÉS ÉLETEKET MENTHET baleset vagy műtét esetén, amihez a vércsoportok azonosítása nyitott utat. Az AB0-rendszert Karl Landsteiner fedezte fel, az orvosi Nobel-díjas tudós 150 esztendeje született. S vajon milyen véres históriákat őriz még a történelem?

„Landsteiner Károly, a jelenleg a New York-i Rockefeller Intézetben működő osztrák tudós nevéhez fűződik az emberi vércsoportok felfedezésének a dicsősége” – adták hírül a magyar lapok, miután az orvos megkapta az 1930-as Nobel-díjat. A  korabeli sajtó elismerte: „Landsteiner felfedezése egyszerre világosságot derített azokra a szomorú esetekre, mikor vérátömlesztés alkalmával előfordult, hogy a várt jótékony hatás helyett súlyos, olykor végzetes komplikációk állottak be. Véghetetlen nagy szolgálatot tett az emberiségnek azzal, hogy az életmentő, sokszor azonban éppen ellenkezőleg, súlyos zavarokra vezető vérátömlesztéseket megbízható alapokra fektette.” Belegondolni is ijesztő: a vérveszteség pótlása már az ókortól foglalkoztatta a gyógyítókat, ám kezdetben állati, később pedig olyan emberi vért adtak, amilyen éppen kéznél volt – s ez érthetően tragédiákhoz vezetett.

KELÉST GYÓGYÍT, BOSZORKÁNYT ŰZ. Az indián hagyomány azt véli, az embereket vérrögökből teremtették. Egyes skandináv mítoszok szerint a világtenger vérből keletkezett. A hét vezér vérszerződése és a véráldozat fogalma is azt bizonyítja, hogy a bennünk keringő 4-6 liternyi, kilenctized részben vízből álló folyadékot szentnek gondolták, nagy erőt tulajdonítottak neki – derül ki a vér kultúrtörténetéről szóló könyvből. A vámpírok históriája sem egyedülálló, már a görög mitológiában úgy tartották, hogy az alvilágba alászállt lelkek új életre kelnek, ha vért ihatnak. Faust pedig az ördöggel kötött szerződését vérrel írta alá. Gyógyszerként is alkalmazták a vért, ha nem is úgy, mint a modern készítményekben: a néphit szerint bőrre kenve elmulasztotta a keléseket és a pattanásokat, a küszöbre mázolva pedig elűzte a boszorkányokat. A vért az életerő forrásának tartották azután is, hogy William Harvey angol orvos az 1600-as években felfedezte a vérkeringés működését. A „rossz, romlott” vért nem csupán a vérbajosoknál gondolták a betegség forrásának, ezért 2500 éven át többféle kór gyógymódjának is az érvágást hitték, az orvosok gyakran rendeltek piócákat pácienseiknek.

Karl Landsteiner 1868 nyarán született Bécsben, tudományos pályáját is ott kezdte. Azt kutatta, hogy a vérátömlesztés sikere vagy kudarca miért múlik szinte a véletlenen. A tudós önmagától és munkatársaitól vett vérrel kísérletezett, és 1901-re kidolgozta a legismertebb és ma is használatos, négy vércsoportból álló AB0-rendszer alapjait, majd felfedezte az Rh faktort. Szabálya azon alapul, hogy az ember savója normális esetben nem tartalmazza a saját vörösvértestjein megtalálható AB0 antigén elleni antitestet. Tartalmazza viszont a hiányzó antigén elleni antitestet. Ebből következik, hogy a betegeknek lehetőleg azonos vércsoportú vért adnak, szükség szerint a 0-s mindenkinek adhat, az AB-s pedig mindenkitől kaphat. Az antitestek a transzplantációban is fontos szerepet játszanak, mivel egyes szervek kilökődését okozhatják.

A vércsoportok gyakorisága a Föld térképén is követhető: a délamerikai indiánok például jellemzően 0-sak, a magyaroknál pedig az A Rh+ a leggyakoribb és az AB Rh– a legritkább. Azt tapasztalták, hogy néhány emésztőszervi betegség és fertőzés sűrűbben fordul elő egyes vércsoportokban.

Egy amerikai természetgyógyász könyve divatba hozta a vércsoport szerinti diétát. Feltételezése szerint például a 0-s vércsoportúak a hajdani vadászok utódai, így bátran ehetnek húst. A kötetet vették, mint a cukrot, de a tudomány nem támasztotta alá, hogy ennek a diétának valóban lenne egészségvédő hatása.

Címkék: Egészségünk