• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

A magyar lakosság és az előrelátás - lassan változó helyzet

Szerző: P. E.
Fizetett gondoskodás. - Jégkár, tűz, baleset, villámcsapás ellen, sőt kiházasításra is ajánlottak biztosításokat jó száz éve – derül ki a Vendéglátó-ipari Múzeum nemrég nyílt kiállításán. Mi magyarok mégsem vagyunk igazán előrelátók.

Biztosítás-kötésre buzdító plakát - Forrás: MKVM

Nem gondoskodunk eléggé az értékeinkről, alulbiztosított ország a miénk – véli a Magyar Biztosítók Szövetsége. Százból hat autóra – igaz, zömében öreg tragacsokra – még kötelező felelősségbiztosítást sem kötnek, cascóval csupán a kocsik ötödét védik. A hazai lakások háromnegyedét biztosították, de a védelem nélkül maradtak felére nem is köthetnének szerződést, mert például ártéren fekszenek. Az életbiztosítástól sokan azért ódzkodnak, mert hosszú távú elköteleződéssel jár, s akinek ingatag az egzisztenciája, nehezen tervez évtizedekre előre. Nálunk az öngondoskodásnak – például az adókedvezménnyel támogatott nyugdíjbiztosításnak – nincsenek nagy hagyományai, de az igény lassacskán nő. Az előrelátásra már a pályakezdőket is figyelmeztetik. Optimizmusra ad okot, hogy a biztosítási piac növekszik: tavaly 844 milliárd forint folyt be a társaságokhoz, ennek fele életbiztosításból.

ELRENDEZETT BALESET. Mióta létezik biztosítási kötvény, a csalók sem pihennek. Néhány éve azzal bukott le egy férfi, hogy 42 színlelt balesetet szervezett, és e bűnszövetségben százan működtek közre. Papíron még sérülteket is produkáltak. A biztosítótársaságokat megtévesztve, több százmillió forint kártérítést zsebeltek be. Az évszázad biztosítási csalásának azt az ügyet tartják, amikor egy magyar férfi Görögországban megrendezte a saját halálos szörfbalesetét. Előtte azonban nem felejtett el több életbiztosítást is kötni. Halottnak nyilvánították, de utóbb kiderült, hogy bujkálva él és virul.

Nem újdonság, hogy a károk megelőzésére nógatják az embereket. Az első biztosításokat a rabszolgákra kötötték az ókorban. Száz éve még kiházasítási biztosítást is ajánlottak – derül ki az óbudai Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumban nyílt plakátkiállításon. Hazánkban a XIX–XX. század fordulóján jelentek meg a nagy biztosítótársaságok. Az I. világháború idején arra hívták fel a hitvesek, szülők, testvérek figyelmét, hogy biztosítsák a hazáért fegyverben állókat, és esetleges özvegyeik, árváik érdekében lépjenek be a Hadi Biztosító Pénztárba.

„Látod, nem hallgattál rám, pedig rólad is gondoskodott volna a Magyar Élet- és Járadék Biztosító Intézet!” – okítja egy jól öltözött úr az út szélén kéregető koldust az egyik plakáton. Az 1920-as években a bizonytalanságtól tartva sokan dollárban kötöttek életbiztosítást, nyugodt öregkort remélve – ahogy a hirdetések ígérték –, de pórul jártak: a nagy világgazdasági válság idején e kötvények értéke felére csökkent. Ennek dacára a társaságok kitartottak, a Hollandi Biztosító például nem kevesebbet ígért, mint hogy „Megvéd minden bajtól”.

Már arra az ügyfélre is gondoltak 1941-ben, akinek az „autója a szemefénye”, bár a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást csak 1959-ben vezették be. A virágzó üzletnek azonban a II. világháború után bealkonyult: 1948-ban még 23 társaság működött hazánkban, de az államosítás elsöpörte őket. Az Állami Biztosító 1952-től egészen a '80-as évekig monopóliumot birtokolt a piacon.

A mezőgazdaság mindig is „veszélyes üzemnek” számított. „Jégkár ellen biztosítsuk a termést, mert így a népgazdaságunkat erősítjük!” – szólították fel a parasztságot 1951-ben, és a gazdaság minden területén kötelezővé tették a biztosítást. Csak 1956 után jött szóba az önkéntesség – a községekben temetkezési segélycsoportok alakultak, az üzemekben pedig havi 50– 150 forintért csoportos élet- és balesetbiztosítással (cséb) gondoskodtak magukról. A '80-as években már lengén öltözött manökenek nógattak az előrelátásra, és nem győztük eleget olvasni a szlogent: Biztosítás biztonság!

Címkék: Biztosítás | Múzeum