• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Földre szült csecsemők

Szerző: Hardi Péter
A nők elleni erőszak egyik legsúlyosabb módja a szándékuk elleni teherbe ejtésük. Az ENSZ becslése szerint a világban a fogantatások több mint harmada ilyen. A helyzet különösen Afrikában aggasztó. Kósa Regina a Női Életek Megmentése program keretén belül, egy nemzetközi csoport tagjaként, a székesfehérvári BOCS Alapítvány képviseletében a közelmúltban egy hetet töltött Malawiban. Tapasztalatairól kérdeztük.

Rengeteg nő már 12 éves kora előtt megszüli első gyermekét

– Hol is kell keresnünk a térképen Malawit?
– Délkelet-Afrikában. A 118 ezer négyzetkilométer területű országot 16 millióan lakják. A világ egyik legszegényebb állama, ahol az átlagéletkor 17 év, a népesség pedig évente 2,7 százalékkal növekszik.

– Mi az oka e robbanásszerű növekedésnek?
– A családtervezés esetlegessége. Számos olyan 12–15 éves nővel találkoztam a falvakban, aki már nem az első gyermekét szülte.

– A hagyományokhoz tartozik a korai gyermekáldás, vagy pedig akaratuk ellenére estek teherbe?

– Az bizonyos, hogy senki sem kérdezi őket, akarnak-e gyereket ilyen fiatalon. A jellemzően korai házasságkötés után a férfi a lehető legrövidebb időn belül teherbe ejti a feleségét, így bizonyítva férfiasságát a közösségben. Gyakran meg sem várják, hogy az első gyermek elérje az egyéves kort, már a következőt kényszerítik a fiatalasszonyra.

– A korai és gyakori szülés igencsak megviselheti az anyák szervezetét.
– Éppen ezért Malawiban jóval a világátlag feletti a szülés miatt bekövetkezett halálesetek száma. Két kórház szülészetén is jártunk, az egyik a fővárosban volt, a másik egy kisvárosban. A fővárosi viszonylag jól felszerelt, azonban az áram és az üzemanyag gyakori hiánya miatt a gépek számtalanszor leállnak, a mentőautók pedig nem képesek útnak indulni.

– Gondolom, a vidéki kórházban még rosszabb a helyzet.
– A mi mércénk szerint minősíthetetlen. Kevés az ágy is, a szülő nők egy része a földön fekszik.

– Ha a kismama belehal a szülésbe, mi lesz a gyerekekkel?
– Ilyenkor a férjre marad az ellátásuk. Ez nyomós érv számukra, hogy mégiscsak gondolják meg, hány gyereket szeretnének, s főleg milyen hamar az előző szülést követően.

– Egyébként milyen szerep jut a férfiaknak a család fenntartásában?
– Lényegében semmilyen. Naphosszat a kunyhóik előtt tengnek-lengnek, legfeljebb a kerékpárjukat szerelgetik, már akinek van. A gyerekek gondozása mellett a nőkre marad a földművelés és a vízhordás is.

– Az ön által festett kép az egész országra jellemző?
– Malawi lakóinak 80 százaléka vidéken, törzsi körülmények között lakik. A vezetők döntő többsége férfi, ám nem kizárólagosan. Találkoztunk Theresával, aki női törzsfőnökként 395 faluban élő 97 ezer ember életét irányítja. Ő például nagyszerűen együttműködik a Malawi Családtervezési Társasággal, amelynek mozgó klinikáját mi is elkísértük egyik útjára.

– Egy ennyire szegény országban jut erő a családtervezésre?
– A kormány programjában elsődlegességet élvez, pénzzel mégsem tudják támogatni a terveket. A külföldi adományok tehát nélkülözhetetlenek, hogy a már elindult kezdeményezések valódi, tartós sikereket érjenek el.

– A malawiak mennyire nyitottak a családtervezés gondolatára?

– Meglepően azok. A nők korábbi egy százaléka helyett ma már csaknem a felük védekezik a teherbe esés ellen, leginkább óvszerrel. De nem csupán a nők, hanem a férfiak is: rá lehet döbbenteni őket, hogy a sok gyerek születése számukra sem jó. Így sikerült elérni, hogy ma már egy-egy nő átlagosan a korábbi tíz helyett csak ötöt szül élete során.

– Akik még mindig sok gyereket szeretnének, mivel érvelnek?
– Érdekes módon leginkább azzal a ma már alaptalan aggódással, hogy 2-3 gyerekük úgyis meg fog halni, s ha kevés születik, akkor alig marad nekik.

– Valóban ilyen magas a csecsemőhalandóság?

– Korábban az volt, ám mára nagymértékben sikerült visszaszorítani. Éppen ezért most már a véletlen, gondatlan nemzések megelőzése a legfőbb feladat.

Életeket menthet a felvilágosítás. Évente 15 millió fiatalkorú lány szül gyermeket a világon. Többségük emiatt kimarad az iskolából is. A tapasztalatok szerint azon lányok közül, akik megtanulnak írni, olvasni, számolni, fele annyian esnek teherbe, mint az iskolázatlanok.

Nyolcvanmillió gyerek egyáltalán nem járhat iskolába, a kétharmaduk lány. Ugyancsak elgondolkodtató adat, hogy az előző szüléstől számított 18 hónapon belüli új baba világra hozása esetén háromszor akkora a csecsemőhalandóság, mintha nagyobb volna a korkülönbség a testvérek között. Ez évente egymillió halált jelent. A feltörekvő országoknak juttatott segítség mindössze négy ezrelékét költik családtervezésre, vagyis felvilágosító munkára és fogamzásgátlásra. Az összes többi segélyt egyebek mellett az esetleg nem tervezett gyerek életben tartására fordítják.

Jó hír viszont, hogy a legszegényebb ötven ország vezetői sem erőltetik már népük szaporodását, mert felismerték: nem attól lesznek gazdagabbak, hogy minél többen vannak.

Inkább a halál! Az ENSZ egészségügyi világszervezetének felmérése szerint a 15 és 44 éves koruk között meghalt nők 7 százalékánál ok az erőszak. S ami különösen elgondolkodtató: az USA-ban, Kanadában, Izraelben, Ausztráliában a gyilkosságokat a férj vagy a barát követi el. Egyiptomban gyakran a saját családja öli meg a megerőszakolt nőt, hogy megszabaduljon a szégyentől. Tanzániában évente több száz nőt végeznek ki boszorkányság vádjával. A nők elleni erőszak áldozatainak jelképévé vált a három dominikai Mirabal nővér: Patria, Minerva és Maria Tereza. A Trujillo-diktatúra ellen emelték fel a szavukat, amiért többször bebörtönözték, végül a titkosszolgálat emberei 1960. november 25-én kivégezték őket. Haláluk a nők elleni erőszak megszüntetéséért folytatott küzdelem világnapja.