• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Itt nincs uborkaszezon

Szerző: O. Horváth György
MOZGALMAS ÉVEK VÁRNAK AZ AGRÁRIUMRA. Külső és belső változások zajlanak, igazodnia kell annak, aki talpon akar maradni. Sokat támadott földügyeinkről, a keleti veszélyről, a háztájizás lehetőségeiről és nem utolsósorban az uniós pénzügyi változásokról kérdeztük az új agrárminisztert, Nagy Istvánt.

– Miközben a fél ország nyaral, addig a parasztok éjt nappallá téve dolgoznak. 

– Furcsa kifejezés ez az uborkaszezon, hiszen éppen az uborkatermesztők, úgymond az egész mezőgazdaság ilyenkor van talpon. Mi sem nyaralunk a minisztériumban, például az egyik legfontosabb feladatunk, hogy kialakítsuk, mi is lesz 2020 után az Európai Unió Közös Agrárpolitikájával.

– Néhány hete került nyilvánosságra a terv, amely sokkal kevesebb pénzt és annál több szigorítást jelentene Magyarországnak. 

– Munkánk egyik része, hogy szövetségeseket találjunk. Mind a 27 tagország elutasította kisebb vagy nagyobb mértékben a Bizottság ötletét. Nincs esélye annak, hogy átmenjen ez a változat. Két évünk van arra, hogy mindenki számára elfogadható uniós agrárpolitikát alakítsunk ki. 

– Mekkora esélye van a magyar javaslatoknak, mennyit és miben kell engednünk? 

– Most mindenki elmegy a falig. Ez tárgyalási technika. Olyan, mint amikor valaki bejelenti, hogy egy termék négy forinttal drágul, majd ha végül csak két forinttal emelkedik az ár, akkor mindenki elégedett. Ezért nem is árulom el, melyek a számunkra is elfogadható kompromisszumok. Egy biztos, ragaszkodunk – több országgal karöltve – több alapelvhez. Például ahhoz, hogy a támogatási forrásunk csak az agráriumra legyen fordítható, más célokra – menekültügyekre, határőrizetre stb. – nem. A gazdák jövedelmét is megfelelő szinten kell tartani, valamint elsőbbséget élvez a fiatalítás és a kutatás-fejlesztés-innováció támogatása.

– A forráscsökkentés indoka Nagy-Britannia kilépése, merthogy kevesebb lesz így a befizetés. De az angolok elég sok agrárpénzt el is vittek – most ez felszabadulhat vagy nem? 

– A Brexit nagyjából 6 százalékkal csökkentheti a közös agrárpolitika forrásait. Ezt lehetne pótolni, akár úgy is, hogy egy kicsivel mindenki többet fizet. 

– Ezzel szemben az inflációt is számolva 15-17 százalékos támogatáscsökkenést irányzott elő a Bizottság, míg a vidékfejlesztési forrásoknál Magyarország esetében már 26 százalékról hallani.

– Mindent meg fogunk tenni, hogy ez ne így legyen. A végső számok persze nem ismertek, ahogy az sem, hogy mekkora hazai támogatást kell a saját költségvetésünkből a támogatások kiegészítésére fordítani. Taktikai okokból erről sem árulok el részleteket. 

– A magyar büdzsé bírná a növekvő terhet?

– A kérdés az, hogy mit tartunk fontosnak. Az agrárkamara ajánlása e téren 2000 milliárd forint összesített agrártámogatásról szól hét évre. Meggyőződésem, hogy sikeres ország nem létezik sikeres vidék nélkül, ehhez pedig sikeres mezőgazdaságra van szükség. Kiemelt terület, a fiatalok támogatásával az élen, a feldolgozókapacitás és a piacok bővítését már elindítottuk. A versenyképesség növelése jelenleg és 2020 után is célunk. A rendelkezésre álló források jelentős részéből erre koncentrálunk, ahogyan a lengyelek is tették tíz évvel ezelőtt. Ők akkor tették le az alapokat, s ma már szinte nincs olyan – főként feldolgozott – termék, melyben ne lennének meghatározók Európában. Ez a cél itthon is.

– Mennyire elég az erre rendelkezésre álló 300 milliárd forint? 

– A keret 75 százalékát meghirdettük, amit már le is kötöttek. Mivel nem látunk a jövőbe, nem tudhatjuk, hogy ezek a feldolgozók miként működnek és hatnak a magyar vidék életére. Én mindenesetre bizakodom. Egyébként pedig fel nem használt keretből most egy újabb fiatalgazda-támogatást indítunk 21 milliárd forintból, jut forrás a feldolgozóipar és a biogazdálkodás fejlesztésére is. 

– Nagy, gabonára alapozott feldolgozók is épülnek, de ipari terméket állítanak elő. Nem lehet ez veszélyes egy gyengébb év során? 

– Ettől én is tartok egy kicsit: a bioetanol-, a keményítő- vagy az izoglükózgyárak nagyjából 2-3 millió tonna kukoricát, búzát igényelnek. Azaz verseng a gabonáért a hagyományos malom- és takarmányipar az új iparágakkal. Soha nem kerülhet veszélybe az állattartó, mert az új, gabonahasználó iparágak felverik a takarmányárat. 

– A sertéságazat évek óta a padlón van. Mit tesz, hogy kimozduljunk erről a hárommillió körüli állományszámról?

– A sertésprogram hallatán általában a nagy mennyiségben, nagyüzemben, gyors neveléssel, olcsón előállított, 110 kilós hízókra gondolunk, amelyekből az ipar a száraz sertéshúsokat biztosítja a kereskedelem számára. Ám ez csak az egyik út. Nagy az igény ugyanis azokra a 170 kilogramm feletti állatokra, amelyekből érett, ízletes, szaftos húsokat lehet készíteni és igazi magyar ízeket előállítani. Ezeknek az állatoknak a nevelésébe beszállhatnak a kisüzemi, akár még a háztáji gazdálkodók is. A harmadik láb pedig nagy büszkeségünk, az őshonos mangalica, amely a legjobban fizető piacokat látja el. Sőt a jelenleginél akár jóval több vevőt is ki tudnánk szolgálni. S hogy én hol lépnék? Elsősorban a hazai tenyészállományt kellene ismét világszínvonalúvá tenni, hogy ne kelljen tízezerszám malacot importálnunk Hollandiából.

– Térjünk vissza a mába! Mit szól az aratási eredményekhez? 

– A gyengébben teljesítők az időjárást okolják a termésmennyiségért. Csakhogy a szomszédjuk meg nem panaszkodik. Akkor hogy is van ez?! Egyértelmű a magyarázat: el kell végezni a munkát, és nem spórolható meg a szakértelem. Aki időben vetett, megadott a talajnak és a növénynek mindent, az jó hozammal, jó minőséggel zárja a szezont. Aki nem, az panaszkodik. Sokan évek óta nem vesznek fémzárolt szaporítóanyagot. Mások meg összefognak, a legújabb hibrideket, fajtákat próbálják ki csúcstechnológia mellett. Vas megyében láttam ilyet, ott 80 százalék az étkezési búza aránya. 

– A gabonatermesztőket az is foglalkoztatja, hogy januártól mi lesz a fordított áfafizetéssel, és mit csinálnak az ukránok meg az oroszok. 

– Csaknem biztos, hogy marad az adózási forma, ami szinte megszüntette az adócsalást az ágazatban. Az uniós választ ősszel várjuk, de több tagország – például a csehek is – támogatják a hosszabbítást. 

– És a többi agrártermék és élelmiszer áfájával mi lesz? Bizonyított, hogy a 27 százalékos adó melegágya a feketézésnek, és az ezt kihasználók kerékkötői a termelői összefogásnak.

– Igaz, az integráció, a szövetkezés szó nem cseng jól történelmi és politikai okok miatt, de már nekem is meggyőződésem, hogy leginkább azért nem lépnek be sokan ilyen csoportokba, mert akkor nincs esély az ügyeskedésre. A kormány évek óta fokozatosan kiterjeszti az egyes termékkörökre a csökkentett áfaszintet. Ez folytatódik, mert fehéríti a gazdaságot. A keleti veszélyről pedig annyit, hogy való igaz: az oroszok elleni embargó hatása is, hogy a teljes önellátás felé tart a keleti nagyhatalom, de gabonában már a legnagyobb exportőr a világon. Az ukránok pedig az EU-hoz közeledve kedvezményekkel szállíthatják olcsó termékeiket piacainkra. Ezért fontos a korábban már említett hazai feldolgozói kapacitás gyors növelése. Utána már nem a túltelített nyersanyagpiacon kellene versenyezni.

– Mi a helyzet a földügyekkel? Sok kérdésben az EU elmarasztalhatja a magyar szabályozást. Kikövetelheti, hogy nyílttá tegyük a földpiacunkat. 

– Ebben a kérdésben biztosan nem engedünk. Több tagország egyetért velünk abban, hogy a földet nem lehet egyszerű árucikk gyanánt kezelni. Véges eszköz, amely nem bővíthető, nem termelhető újra, és szuverenitási kérdés is, hogy egy országban kiknek a tulajdonában van a termőföld. A kormány kezdettől azon van, hogy a magyar föld magyar kézben maradjon, méghozzá azokéban, akik megművelik. 

– Tehát a jövőben sem vehet jogi személyiség földet Magyarországon, s külföldi magánszemély is csak nagyon nehezen? 

– Az Európai Unióban születhet ez ügyben bármiféle bírósági döntés, biztos lehet abban, hogy előállunk olyan módosítással, amely továbbra sem teszi mindezt lehetővé. Ha kell, elmegyünk ismét a falig, a lényeg, hogy országunkban olyan földjogi szabályok maradnak meg, melyek a magyar gazdák és nem a külföldi spekulánsok érdekeit szolgálják és védik.

Címkék: Interjú