• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Kertek gyönyörűsége

Szerző: Valló László
Amikor valaki a kora tavaszi szürkeségben megpillantja a liliomfa nagy, fehérben vagy bíborvörösben pompázó virágait, amelyek az idősebb bokrot szinte teljesen elborítják, leküzdhetetlen vágy ébredhet benne, hogy a kertjében lássa viszont. És az sem okoz majd csalódást, ha elvirágzik, hiszen formás, különös és illatos lombozatú fácska marad utána.

A fajokban gazdag liliomfák vagy magnóliák Kelet-Ázsia és ÉszakAmerika meleg vidékein élnek, a párás erdők bokorterében. Döntő többségük mészkerülő, így a savas talajban virulnak szépen. A hazánkban is igen népszerű japán liliomfa (Magnolia kobus) azonban kivétel, minthogy szépen megél a közömbös kémhatású, sőt az enyhén lúgos földben is. Napon és félárnyékban egyaránt szépen fejlődik, bokra jól állja a telet, azonban mivel a hideg szelek és a késő tavaszi fagyok károsíthatják a fakadó rügyeket, a kert védett fekvésébe ültessük. S olyan helyre, ahol egyedülálló szépsége maradéktalanul érvényesül. Tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő talajon díszlik a legszebben. Közepes vízigényű, de mert a tikkasztó nyári forróságot nehezen viseli, a földjét olyankor tartsuk állandóan nedvesen. A japán liliomfa lassan növő bokorfa, teljes magassága legföljebb tíz méter. Kezdetben csak itt-ott hoz virágot, az idősebb példányok azonban már szinte ki sem látszanak a nyíló liliomra emlékeztető virágok sokaságából. Ezek ráadásul kellemes illatot is árasztanak. Hasonlóan aromásak a lomblevelek is, ezért a Távol-Keleten hajdan fűszernövényként éltek vele. A gyökerei nehezen viselik az átültetést, ne változtassuk a helyét a kertben.

FOTÓ: SIEWERT FALKO, AFP/DPA

 

Címkék: Házunk tája