• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Mbappe és a Gladiátor

Szerző: Ujlaki Ágnes
Foci, foci, foci… Az elmúlt héten minden erről szólt. A vébédöntőt másfél millióan nézték végig az M4 sportcsatornán, s további egy és negyed milliónyian kapcsolódtak be több-kevesebb időre a közvetítésbe. Gondolom, a világban hasonlóan magas volt a nézettség, hiszen mindig ez az esemény érdekli a legtöbb nézőt, megelőzve az olimpiát is.

Persze az én családom férfi tagjai is a képernyő előtt ültek, de elsősorban 12 éves Ambrusom követte heteken át hűségesen a mérkőzéseket. Rövid közös nyaralásunk vasárnapján már délután három órától kezdve ötpercenként kurjongatott ki a medencéből, mennyi az idő? A németek kiesése után nehezen döntötte el, kinek szurkoljon. Bár ez a belgák ellen még nem volt kétséges, elvégre kit érdekelnek a belgák? De a francia–horvát döntő előtt hosszasan meghánytuk-vetettük az érveket pró és kontra. Félkomolyan-féltréfásan szóba került Jellasics (aki gyáván fut Bécs felé, és Zrínyi, aki horvátként lett magyar hős. Ugyanakkor Batsányi (vigyázó szemetek Párizsra vessétek, ugyebár), viszont Clemenceau is, aki állítólag utálta magyar menyét, ezért jól betartott nekünk a Trianon kastélyban… Mondanom sem kell, hogy ezekkel főleg mi, felnőttek szórakoztattuk magunkat, Ambrus inkább csak nevetgélt. Aztán eldöntötte, hogy a franciák mellé áll, elsősorban a 19 éves, fekete bőrű Mbappe egyénisége és teljesítménye tetszett meg neki. A gyerek politikailag kissé el van maradva, nem hallott például az egyik magyar képviselő intelligens megállapításáról, miszerint Franciaország mostantól egyetlen szóval jellemezhető: bevándorlóország, kész, passz.

A férfiak a foci-vb-t nézték, de a nők mit nézzenek az amúgy uborkaszezoni időkben? (Igaz, sok nőt, legalább ilyenkor, érdekel a foci. Így jócskán voltak, akik szépen leültek a párjuk mellé és kézen fogva, együtt nézték a meccseket. Bár a férfiak, főleg a fiatalok szívesebben nézik falkában az ilyesmit, az élményt fokozandó.) Nos, ismét itt vannak az ínséges idők, amikor sem kritikusként, sem mezei nézőként nem találok néznivalót. A sorozatok – Hegyi doktor, Laura rejtelmei, Castle, Gyilkos elmék, Men talista, NCIS – csupa, csupa ismétlés. Szex és New York, Szívek szállodája, Büszkeség és balítélet: ezek zseniális sorozatok, no de negyvenedszerre? (Azért, bevallom, az utóbbiba, a hatodik részbe belenéztem, mert a szívem csücske az a jelenet, amikor Eliza kiosztja Darcy szörnyűséges nénikéjét, s ez elindítja a jó végkifejletet…)

Mondjuk, a Duna Tévé törődik a nézőivel, elkezdődött két új sorozat is. A réztábla a kapu alatt egykor nagy bestseller volt, ám mostanra igencsak poros, ami jócskán tükröződik a belőle készült sorozaton is. A másik, a Doctor Forster ígéretesebben indult, de remélem, több is lesz benne, mint hogy egy asszony leleplezi a hűtlen férjét. Mert ez azért cselekménynek elég soványka, két részt már kitöltött, de azért történjen valami érdekes is. Remélem, nem hülyül meg a feleség, hogy például kinyiffantja a férjét.

És persze akadnak a filmek, amelyek, ha nem krimik, akkor főleg örökzöldek. Ha az ember elcsíp egy jót, már szerencsés. Így jártam én a Gladiátorral, amit annak idején, érdeklődésem hiányában, a moziban kihagytam, és most egész jónak találtam. Elárulom, hogy elsősorban Russell Crowe miatt, aki lenyűgözően férfias ebben a 17 éve készült látványos filmben. Na, nemrég láttam egy mostani fotóját, egyetlen imádójának sem ajánlom a megtekintését! 

Hát, ennyit a foci-vb-ről.

Címkék: Az én képernyőm