• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

'Nem tehettek mást?' Mindig van választásunk!

Szerző: Biczó Henriett
MI TÖRTÉNIK AZ EMBERREL, amikor hatalmat kap a kezébe, vagy éppen ellenkezőleg: alárendelt, kiszolgáltatott helyzetbe kerül? Már az itt ismertetett kísérletben is tökéletesen megmutatkozik, miként torzulhat el az egészséges pszichéjű emberek személyisége is.

Az Ökofilmklub a napokban levetítette a stanfordi börtönkísérletről szóló, 2015-ben készült filmet, melynek elkészítésében Zimbardo is részt vett.

Elképzelhetetlen, hogy ilyen embertelen állat váljon belőlem – szinte mindenki így reagál, ha megkérdezik tőle, miképpen viselkedett volna Philip Zimbardo börtönkísérlete során. A neves szociálpszichológus a kaliforniai Stanford Egyetem pincéjében végezte el hírhedt kísérletét 1971-ben, amelyben a gonoszság lélektanát vizsgálta. Diákok köréből válogatott mentálisan erős férfiakat, majd a résztvevőket pénzfeldobással börtönőrökre és fegyencekre osztotta.

A „börtönőrök” igen hamar elkezdtek visszaélni a hatalmukkal, megalázták, bántalmazták a „fegyenceket”, akik már a második napon fellázadtak. A zendülést leverték, s onnantól még kegyetlenebbek lettek az őrök. Egy idő után még a vécéhasználat is külön kiváltság lett, amit az őrök napközben ötletszerűen, este 10 után pedig mindig megtagadtak a raboktól. Csak a cellájukban elhelyezett vödröt használhatták, amit gyakran hosszú ideig nem üríthettek ki.

A matracokat a „renitens” foglyok celláiból eltávolították, a betonpadlón ruha nélkül kellett aludniuk.

A meztelenségre kényszerítés mellett a megaláztatások gyakran homoszexuális színezetet kaptak. Gyakorlat lett az étel büntetésként való megvonása is. A kísérlet kéthetesnek indult, ám Zimbardo a hatodik napon leállította, miután két „rab” is idegösszeomlást kapott.

Filozófusokat, etológusokat, szociológusokat és a társadalomtudományok más ágainak szakértőit régóta foglalkoztatja a kérdés: az ember alapvetően jó vagy gonosz? Ha megnézzük a stanfordi börtönkísérletről szóló filmet, talán mindenki az utóbbi mellett tenné le a voksát.

– Azért ennél árnyaltabb a kép. Más szociálpszichológiai kísérletek is rámutattak, hogy bizonyos helyzeti tényezők sokkal erőteljesebben befolyásolják a viselkedésünket és a reakcióinkat, mint a személyiségjegyek – vélekedik Labancz Dániel pszichológus. – A börtönkísérlet ebből a szempontból nagyon tudatosan volt megtervezve: például a rabok „valódi letartóztatását” igazi rendőrök végezték, a börtönben rabruhát kaptak, neveiket számokkal helyettesítették, nem tudhatták, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Eközben az őrök egyenruhát és napszemüveget viseltek, gumibotot kaptak és határozott utasítást arra nézve, hogy fizikai erőszak nélkül, de tartsák fenn a rendet. A rabok végül teljesen elbizonytalanodtak, mert abban sem lehettek biztosak, hogy valóban vádolják- e őket valamivel, vagy amiben részt vesznek, tényleg csak kísérlet-e.
Mindez több célt szolgált: egyrészt, hogy elveszítsék a tájékozódási pontokat, az egyéniségüket, illetve, hogy a csoport részévé váljanak. Ez utóbbi hatások az őröknél is megjelentek, de mivel a hatalom és az erő az ő kezükben volt, ez máshogyan hatott a magatartásukra.
A csoport sokkal szélsőségesebb reakciókra és viselkedésre képes, mint az egyén – állítja Labancz Dániel.

Szerinte a kísérlet érdekes tanulsága az is, hogy maga a kísérletvezető Philip Zimbardo sem tudott tárgyilagos megfigyelőként viselkedni: azonosult a „börtönigazgató” szereppel.

– Valójában az erőszak az ilyen rezsimben élvezhetővé is válhat, ez az igazán ijesztő – mondja a pszichológus. – Utólag az őrök azt nyilatkozták, hogy csak szerettek volna megfelelni, jól végezni a munkájukat, fenntartani a rendet. A nürnbergi perben is a felhozott vádakra gyakran elhangzott védekezésként, hogy „csak a parancsot teljesítettem”, „nem tehettem mást”. A tömeggyilkos náci Adolf Eichmann egyenesen „hivatali nyelvnek” nevezte ezt a fajta beszédmódot, ami lehetővé teszi, hogy az ember tagadja a felelősséget a tetteiért – s ez rendkívül megkönnyíti az agresszió és az embertelenség felerősödését. De nem szabad elfelejtenünk: mindig van választásunk! – mondja a szakember.
 


Philip George Zimbardo
szicíliai bevándorlócsalád gyermekeként született New Yorkban, szegény körülmények között nőtt fel Bronxban.
Ifjan gyakran betegeskedett, ezért nem igazán vették maguk közé a gyerekközösségek, így már akkoriban módja nyílt megfigyelni a különböző szereplők viselkedését, hogy miért lesz valaki vezető, más pedig követő. A családjában elsőként szerzett érettségit, végül a professzorságig vitte. Tanított a New York-i Egyetemen, a Columbián, majd a Stanfordon helyezkedett el, ahol azóta is dolgozik.


HŐSÖK KERESTETNEK.
Zimbardo úgy gondolta, ha különböző helyzetekben az ember gonosszá válik, akkor a jó énjét is ki lehet hozni belőle. Heroic Imagination projectjét Hősök tere néven adaptáltak hazánkban. A program a közöny ellen küzd, és a mindennapi, hétköznapi hősiességet, segítőkészséget tűzi ki elérendő célként. Ezeknek sajnos koránt sincs akkora visszhangjuk, mint a hírhedt börtönkísérletnek.


KIBŐL LESZ ZSARNOK?
Már az első írásos történelmi emlékek is beszámolnak a hatalom zsarnoki természetéről. Gilgames, Uruk királya az óbabiloni eposztöredék szerint kegyetlen uralkodóként viselkedett i. e. 2650 körül. – Arra is akad számtalan példa, hogy valaki a hatalomra kerülése után válik zsarnokká, pedig korábban elutasította a hasonló módszereket – vélekedik Hahner Péter történész, egyetemi docens. – Robespierre ellenezte a halálbüntetést a francia forradalom első éveiben. Liberális és demokrata elvek jegyében a kormányok iránti bizalmatlanságra szólította fel a társadalmat, s a hatalom megosztására, demokratizálására törekedett. Amikor azonban 1793-ban a forradalmi kormányzat tagja lett, fordult a kocka. Ettől kezdve a hatalom támogatására, központosítására hívta fel a franciákat. A szólásszabadság egykori védelmezője elfogadta a cenzúrát, a halálbüntetés egykori ellenzője bejelentette, hogy ez a megfelelő büntetés „az állam biztonsága vagy a szabadság, egyenlőség, a köztársaság egysége és oszthatatlansága elleni minden merénylet számára”. Lord Acton megállapította: „A hatalom megront, a teljhatalom pedig teljesen megrontja az embert.” Óhatatlanul felmerül a kérdés: az uralkodók, vezetők miért nem inkább arra törekszenek, hogy népszerű intézkedésekkel, döntésekkel „ágyazzák be” magukat a hatalomba, mintsem erőszakkal? Hahner Péter szerint azért, mert más-más nézeteket vallunk arról, hogy mi a jó, mi a helyes. Az abszolút rosszal kapcsolatosan azonban egyetértünk. Az erőszaktól, haláltól mindenki fél. Ezért célszerűbb erre alapozni a hatalmat. 


ZIMBARDO
A KÍSÉRLETRŐL
– Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye – időlegesen – elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, s az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiú „őrök” szinte állatként kezelnek másokat, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben a „foglyok” szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké válnak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott.



Az Ökofilmklub a napokban levetítette a kísérletről szóló,
2015-ben készült filmet, melynek elkészítésében Zimbardo is részt vett.