• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Mit várunk hőseinktől? - Ferenc pápa, Böjte Csaba vagy Pál Feri titka

Szerző: Markos Mária
A PAP, BÁR AZ EMBEREK KÖZÖTT ÉL, köztes szereplő, a hívek és az egyház közötti közvetítő. E hivatás megítélése sokat változott az évezredek alatt, ám soraikból időről időre kiemelkednek ikonikus személyiségek. Ferenc pápa, Böjte Csaba vagy Pál Feri neve hallatán hívő és nem hívő egyaránt elismerően kapja fel a fejét. Egyszerre hétköznapi hősök és sztárok ők, akik a közösségeikért teljesítik missziójukat. Dr. Povedák Istvánnal, az MTA-Szegedi Tudományegyetem kultúra- és valláskutatójával beszélgettünk.

Dr. Povedák István, az MTA-Szegedi Tudományegyetem kultúra- és valláskutatója
Fotó:
Ujvári Sándor

– A katolikus egyház 2000 éves történelmében a papi pályát választani elit hivatásnak számított. Manapság viszont kevés a pap. Elvesztette elit jellegét e hivatás?

– Nem az elit jellegről van szó elsősorban, hanem a kultúra átalakulásairól. Az emberek gondolkodása megváltozott, ahogyan az egyházzal szembeni elvárások is, egyre nő azoknak a száma, akik az egyházra mint az emberek adóforintjaiból létező, csak magáért való intézményre tekintenek. Mind az intézmény, mind a papság vesztett presztízséből.

– Ferenc pápa sokat hangoztatott ideájával, a világba kilépő egyház valóra váltásával ezen próbál változtatni. Ő maga élen jár e modell kivitelezésében: felhívja a neki levelet író híveket, hajléktalanoknak ételt és esernyőt oszt a Szent Péter téren. De azt még ő sem vitatja, hogy a dogmák adottak. A modernitás és a hagyomány összekapcsolása mennyire valósítható meg a sokszor még mindig a középkort idéző egyház keretei közt?

– Ez egy olyan kérdés, amelyre a teológusok évtizedek óta keresik a választ. Tény, hogy a dogmákon nem lehet változtatni, viszont az is tény, hogy az egyház nem csak a dogmákról szól. Legalább ennyire fontos a mindennapjainkban jelen lévő megélt vallásosság. A döntő kérdés, hogy az egyház részt tud-e ebben venni. Ahogy Ferenc pápa fogalmaz: ki tud-e lépni a templom falai közül? Bele tud-e helyezkedni az emberek mindennapi kultúrájába? A modernizációban egyszerre kell megtartani az időseket és bevonzani a fiatalokat, különben harminc év múlva a kiürült templomokból múzeumok lesznek.

– Nincs könnyű dolga egy mai papnak, aki még mindig egy merev szabályok közé szorított, szigorú hierarchia része, ugyanakkor önállóságot várnak el tőle. Nincs ebben némi ellentmondás?

– A pap, bár az emberek között él, elsősorban az egyház megtestesítője. Köztes szereplő, az emberek és az intézmény közötti közvetítő. Személye azért is fontos, mert a változás igénye is rajta keresztül jut el a felső szintre. Magyarországon az egyház megújulása sem elsősorban a II. vatikáni zsinat hatására indult be, hanem sokkal inkább alulról jövő kezdeményezéseknek köszönhető, amelyekben egyes papoknak kiemelkedő szerepük volt. A hatvanas években például azokat a papokat, akik aktívak voltak a Fokolare mozgalomban, ifjúsági csoportokat szerveztek, büntetésből áthelyezték más plébániákra, erre ők az új helyen is szervezkedni kezdtek, hozzájárulva ezzel az egyház túléléséhez és modernizálódásához is egyben. Napjainkban egyébként egyre kisebb az igény arra, hogy a pap a hierarchiát testesítse meg. Jó példák erre azok a rendkívül népszerűvé váló egyházi személyek, akiknek neve hallatára megtelnek a templomok, közösségi házak. Nem az intézményért, hanem az ő karizmájukért mennek az emberek. Ma már a püspökök közt is egyre többször találunk olyanokat, akik, ha nem muszáj, nem használják a hierarchikus szimbólumokat, szeretik az egyszerű ember képét mutatni magukról, az emberek közé mennek.

– Gondolom, nem csak attól lesz jó fej egy pap, hogy fütyül a hierarchiára. Mi kell még ahhoz, hogy egy pap, egyházi vezető felkapott legyen?

– Nem nagy titok, a választ a hagyományos hőskultuszban, a népi hősök világában kell keresnünk. Mitől volt népszerű Mátyás király vagy Rózsa Sándor? Mert megmaradtak a nép fiainak. Mátyás álruhában járt a nép között, együtt evett az emberekkel, osztozott a sorsukban. A mondák szerint Rózsa Sándor amit elvett a gazdagoktól, odaadta a szegényeknek. Ugyanez érvényes a népszerű papokra, politikusokra, sztárokra egyaránt: mindannyian arra törekednek, hogy megtartsák az egyszerű ember látszatát. A hőskultusz egyik legfontosabb mozzanata, hogy meglegyen a kapcsolat a hős és az egyszerű ember, a nép között. Hiszen csak így tudják követni a hőst, akiben a saját vágyaikat és igényeiket, saját pozitív értékeiket látják tükröződni.

– És mit mutat ez a tükör? Milyen értékekre vagyunk „vevők” manapság, mi hiányzik az életünkből leginkább?

– Végeztem egy felmérést, amelyben azt vizsgáltam, mitől lesz ma valaki követendő minta. Az derült ki, egy mai hőstől elsősorban azt várják el, hogy legyen őszinte, segítőkész, önfeláldozó és cselekedjen másokért. Nincs ezekben a tulajdonságokban semmi különleges, viszont jól mutatja, mi hiányzik a társadalomból, milyen látszatvilágban élünk. Mindenki a saját vállalkozására, jólétére, hasznára gondol, amit nem forgat vissza a köz javára. Ezzel szemben a hős azért lesz híres, mert nem önmagáért, hanem a közösségért cselekszik. Ha az egyházi személynek olyan küldetése van, amelyért akár képes szembeszállni a hatalommal csak azért, hogy a saját igazáért kiálljon, és ha ez a saját igaz összecseng a társadalom igényeivel, azzal, hogy segítsen, etessen, gondoskodjon, gyógyítson, akkor ennek a missziónak előbb-utóbb meglesz a gyümölcse. Ettől vált naggyá Böjte Csaba is.

– Ferenc pápa előnyös fogadtatásához mennyiben járult hozzá az, hogy elődje, XVI. Benedek kevésbé volt közkedvelt?

– Kétségtelen, hogy Ferenc pápa sikerében az is szerepet játszott, hogy az egyházból mint intézményből való kiábrándultság időszaka idején választották meg. Benedek pápáról ugyan nem állíthatjuk, hogy múltba forduló, konzervatív teológus lett volna, mégis ez a negatív kép alakult ki róla. Megjelenése, a médián keresztül róla kialakult kép azt az üzenetet sugallta, hogy a katolikus egyház visszatért a konzervatív hagyományokhoz. Őt követte Ferenc, aki a hierarchiát teljes mértékben a háta mögött hagyja, aki nem az egyházról prédikál, hanem hozzád, a mindennapi emberhez találja meg az utat. Rólad, a rabról, a cigánygyerekről, a koldusról, a hajléktalanról beszél.

– A hős kultusza gyakran kiegészül egyéb szerepekkel is. Ezek közül egyik „legkeresettebb” a lelki vezetőé, sokszor mint egyfajta pszichológushoz viszonyulnak a hívek papjaikhoz. Pál Feri a legjobb példa erre.

– A papokra a hívek mint hiteles igazolási pontra tekintenek, akikhez mérik magukat, akiknek a véleményére mindenben adnak. Tény, hogy nem mehet el mindenki pszichológushoz vagy párterapeutához, ha bajban van, mert nincs rá vagy ideje, vagy pénze. A mára már „celeb pappá” vált Pál Ferinél nagyon fontos ez a szerep: sokak által fogyasztható, közérthető üzeneteket közvetít, amelyekhez mindenki hozzáférhet. Ráadásul ő kiemelt figyelmet fordít a fiatalokra, ezen belül is a fiatal házasokra. Nagyon fontos réteget szólít meg, hiszen az ő korosztályukban nő leginkább a válások száma. Tőlük függ elsősorban a társadalom pozitív jövője.

– Egy jó pap személyében tehát a hitet felváltja az erkölcsi példa fontossága?

– Úgy fogalmaznék, a hit mellett fontossá válik az erkölcsi minta. Hiszen arra, hogy valaki a hitét is meg tudja vallani, továbbra is nagy igény van. Ez a katolikusok körében talán különösen fontos, hiszen egy erőteljesen befelé forduló közösségről van szó, amely nehezen vállalja nyilvánosan katolikus mivoltát, nem az az utcán evangelizáló közösség.

– Vajon ha több tucat celeb papunk és Ferenc pápánk lenne, vonzóbbá válna a templomba járás? Vagy épp ellenkezőleg, elveszítenék unikális jellegüket?

– Feltételezem, rengeteg Böjte Csaba futkos körülöttünk, csak épp nem tudunk róluk. Biztos vagyok benne, hogy ha több ilyen típusú, ismert személy lenne, az a vallásosságot erősítené. Ők ugyanis alkalmasak arra, hogy a hétköznapi ember nyelvén, az általuk elvárt értékek mentén mutassanak példát. Szerencsére jó néhány plébánia létezik az országban, amely missziót folytat a közösségéért. Érdemes elgondolkodni azon, hogy például Szegeden miért van a ferenceseknek egy állandó, nagy létszámú közössége, míg más plébánián alig lézengenek? Talán azért, mert össze tudnak állítani egy, a fiataloknak és időseknek egyaránt szóló, jó kis műsorújságot, ahol mindenki megtalálhatja a számára vonzó kínálatot.