• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

NYÁR A TAVASZBAN

Szerző: Ujlaki Ágnes
Ilyenkor, év vége felé kénytelen az ember – kritikusként és nézőként – végiggondolni, mi jót és mi rosszat kapott ebben az évben a televíziótól. Ha megnézném a tavaly vagy tavalyelőtt írt évbúcsúztatóimat, ugyanazokat látom, amiket most is írnék: túltengenek a celebek, kevés a saját ötlet, s ha valami mégis jó, akkor azt a végkimerülésig nyúzzák.

De mégis, engedjék meg, hogy ezúttal teljesen szubjektív legyek és a magánízlésem szerint soroljam, mi tetszett a legjobban, illetve a legkevésbé 2018-ban. Ami a legjobban, mint minden évben, amióta csak kitalálták: a Virtuózok a Duna Tévén. A köztévé javára szoktam írni, hogy sokat tesz a magyar zenei kultúra bemutatásáért. A komolyzene népszerűsítéséért pedig egyetlen műsor sem tesz annyit, mint a Virtuózok. A nagyszerű kis művészpalánták tehetsége láttán mindig eszembe jut, hogy – közhely, de igaz – Magyarország zenei nagyhatalom. És mindjárt itt kell szólni a Felszállott a páva sikersorozatáról. Ebben a produkcióban a kiváló teljesítményeken túl nagyra tartom az elkötelezettséget és az áradó jókedvet, átélt boldogságot.

Nem tagadom, összefolynak előttem a két nagy csatorna celebműsorai. Most is ugyanazt a 20-30 celebet nyűvik. Megesett, hogy például Schobert Norbit egyetlen este két különböző műsorban is élvezhettük a tv2-n, ez azért már sok(k) volt. De ez a csatorna bánt el a legkeményebben a celebjeivel az idén. Víz alá nyomták, égették, várfalon mászatták, gyötörték a szerencsétleneket, a nők sikítoztak, a férfiak sírtak – Pintér Tenya a mennybe ment. Egyáltalán, ez a színész az idén nagyon elharapózott, néha kínos volt már látni…

Sok magyar sorozatból, tévéjátékból voltak kicsit jobbak az átlagnál, mint péládul a Csak színház és más semmi, vagy a 200 első randi – ezeknek legfőbb vagy tán egyetlen erénye, hogy ritkábban látott, jó színészek alakították a nem mindig jól megírt szerepeket. És élmény volt számomra a kiváló tévéjáték, az Örök tél, a malenkij robotra elhurcolt sváb nők sorsáról.

Ha a legjobb Virtuózokat vagy az Örök télt említem, akkor nem hallgatom el, mi volt számomra a mélypont ebben az évben: Sváby András interjúja a haldokló Székhelyi Józseffel az ATV-n. A mélypontversenyt nálam Hajdú Péter szokta megnyerni, de most, hogy – remélhetőleg végleg – eltűnt a képernyőről, ezzel előrelépett rokonszenvlistámon. Az év melléfogása, hogy a köztévé nem folytatja tovább az On the Spot riportsorozatát a nagyvilágból. Egy ilyen értékes műsort ejteni, ráadásul nem ismertetett okok miatt, szűklátókörűségre vall.

Néhány lenyűgöző, erős egyéniségre is emlékszem: Jane Goodall, Nádasdy Borbála, Vásáry Tamás. S most, a minap az ismeretlen Antall József. Kiderült, hogy ez az okos, távolságtartó, olykor hűvösen ironikus személyiség micsoda karizmatikus fiatal tanár volt! Egykori tanítványai az Eötvös Gimnáziumból meg a Toldyból ma is rajongással emlékeznek rá.

A két nagy kereskedelmi csatorna legnagyobb durranásnak szánt, az év végéig tartó műsorait belengte az unalom, különösen minden idők legszürkébb X-Faktorát. Igencsak elfáradt a Sztárban sztár is, különösen a döntőben előadott csoportos produkciók bizonyultak igencsak gagyinak. Az meg csak szánni való, hogy a két legjobban teljesítő nő, Sári Évi és Völgyesi Gabi csupán második és harmadik lett, mert a tinicsajok első helyre szavazták a jóképű Freddyt. Aki nekem csak a legvégén hozta a magas szintet, amikor Kis Tibit alakította Pásztor Anna oldalán. Amúgy szép dalukkal csak egyet lehet érteni: „Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni / Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam / Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam / Hogy elmúlt az élet… kezdjetek el élni!”

 

Címkék: Az én képernyőm